A moszaszauruszok étrendje
A kréta időszakban élt vízi őshüllő fogainak kopásnyomait vizsgálta meg egy kutatócsoport az ősállat étrendjének nyomait keresve.
A moszaszauruszok a kréta időszak végén élt őshüllők voltak, olyan külsővel, mintha egy krokodil és egy bálna szerelmének gyümölcsei volnának. Az állat főbb ősmaradványait a Maastricht környéki, illetve ezzel azonos korú nyugat-európai és észak-amerikai kőbányák adták. A friss kutatásban az Utrechti Egyetem szakemberei angol kollégáikkal közösen tárták fel az őslény valószínűsíthető étrendjét.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Maastricht környékén élt moszaszauruszok vajon vetélytársai voltak-e egymásnak étrendjük alapján, vagy ez nem jelentett problémát” – mondta Dr. Femke Holwerda őslénykutató, a vizsgálatok vezetője. Mivel nem álltak rendelkezésre a moszaszauruszok gyomortartalmának maradványai, ezért csak a fogaikhoz lehetett fordulni. Ehhez helyi, és a közeli belga lelőhelyen előkerült fogak mikroszkopikus kopásnyomait vizsgálták meg.
A Maastricht környéki, igen finom szemcsékből álló mészkőrétegek világszinten páratlan moszaszaurusz-leleteket adnak, ennek köszönhetően a fogakon talált nyomok nem a kövületté alakulásból, hanem az állat étrendjéből adódhatnak. A kutatók olyan módszert alkalmaztak, amelyet már dinoszauruszoknál sikerrel használtak. A fogakról 3D szkenner segítségével pontos másolat (szilikonöntvény) készült, amelyet azután már sokféle vizsgálatnak alávethettek. A fogakon kimutatott speciális kopásnyomokat ma élő, ismert étrendű hüllők fogaival vetették össze azután.
Úgy tűnik, az eltérő moszaszaurusz-fajok étrendje is eltérő volt, főként a kisebb (3-7 méteres) és a nagyobb (8-15 méteres) fajok közt tapasztaltak különbségeket. Azonban a nagy termetűek közt például a kúpos fogakkal rendelkező Prognathodon meglepően sok kagylót fogyaszthatott. Ezzel szemben a kis termetű, keskeny és hegyes fogú Plioplatecarpus fogain nagyon sok kopásnyom utalt arra, hogy erős pikkelyű halakat ehetett. Azonban általánosságban elmondható, hogy a moszaszauruszok generalista táplálkozásúak voltak, ez pedig azt is jelenti, hogy jóval inkább lehettek egymás versenytársai, mint gondoltuk. Bár a kisebbek és a nagyobbak étrendje némiképp eltért, az azonos méretkategóriába tartozóké nagyon hasonlónak tűnik a fogak alapján.