A legkorábbi dinótojások héja

Habár sokat gyarapodott a dinók szaporodásáról megszerzett tudásunk, számos fehér folt van még, különösen a kréta időszaki evolúciójukat illetően. Ezen a helyzeten javított nemrégiben az a kínai ősmaradvány, amelyre a Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézetének kutatói bukkantak rá. Az elemzések arra mutatnak, hogy a legkorábbi dinótojások héja bőrszerű lehetett. A tojások alakjában bekövetkező fő változásokra a kutatók szerint akkor kerülhetett sor, amikor a theropoda dinók kialakultak, nem pedig a madarak létrejöttekor. A kutatók a National Science Review folyóiratban publikálták a felfedezésüket.

A Qianlong shouhu nevű, kora jura időszaki, a szauropoda-alkatúak közé tartozó dinoszaurusz leletegyüttese, amelyre Kínában bukkantak rá, három felnőtt egyedből, és öt fészekaljnyi tojásból áll. Ez lehet az egyik legkorábbi olyan leletegyüttes, amelyben a felnőtt állatok és a fészkeik együtt maradtak fenn.

A Qianlong közepes termetű, kb. 1 tonnás, 6 méteres szauropoda-féle dinó volt. A tojásokban lévő embriók kissé különböznek a felnőttektől a koponya arányában, a fogak számában és az orr hosszában. A csontozat elemzése alapján a felnőttek két lábon, a hátulsó lábaikon tudtak járni, de a kicsinyeknek még mind a négy végtagjukra szükségük lehetett a helyváltoztatáshoz. Az ősmaradványok elhelyezkedése arra utal, hogy a Qianlong a rokon Massospondylushoz és Mussaurushoz hasonlóan csoportosan fészkelt.

A tojások héját is számtalan különféle vizsgálatnak vetették alá a kínai szakemberek, amelyekkel feltárták annak mikroszerkezetét is. Ezekből az elemzésekből kiderült, hogy a Qianlong tojásainak a kréta időszaki dinók tojásaihoz hasonlóan kétrétegű volt a héja. Ez ugyan vastagabb volt, mint a lágy héjú tojásoké, ám vékonyabb a teljesen kemény héjnál. A tojások törésmintázata alapján készült modell azt mutatta, hogy a héj bőrszerű (nem az élő bőrről van itt szó, hanem a kikészített bőrről, amiből pl. kabátot vagy cipőt gyártanak) lehetett.

A kutatók összehasonlító elemzésekkel feltárták a különféle dinoszauruszok és a madárfélék evolúciójának során a tojásokat érintő változásokat, beleértve azok méretének, alakjának és héjvastagságának átalakulását is. Ezek alapján arra jutottak, hogy a korai dinótojások bőrszerűek, kicsik és ovális alakúak lehettek. A bőrszerű tojáshéj jellemezhette nemcsak a dinók, hanem a teknősökhöz és krokodilokhoz vezető evolúciós ág képviselőit is. A hüllőkre jellemző, kissé megnyúlt tojásalak volt az, amit a madarak is magukkal vittek az evolúciójuk során.