Ausztrália legrégebbi madarai

A kora kréta időszakban Ausztrália még a Gondwana részeként, az Antarktikához kapcsoltan, a déli sarkvidék közelében járt. A PLOS One folyóiratban közzé tett felfedezésben ebből az időszakból fennmaradt ősi madárlábnyomokat vizsgáltak meg az Emory Egyetem és a Monash Egyetem kutatói.

„A legtöbb madárfosszília és nyomfosszília az északi féltekéről, főként Ázsiából való, s a korai kréta időszakig vezethető vissza” – mondta Anthony Martin, a kutatás vezetője. „A felfedezésünk azt bizonyítja, hogy a Déli-sark közelében is sok, és sokféle madár élt 125 millió éve.”

A 27 madárnyom méretében és alakjában is változatos, 7-14 centi szélesség köztiek, ez nagyjából megfelel a mai olyan parti madaraknak, mint a csigaforgató vagy a kisebb gémfélék.

A nyomokra Melbourne-től délre, a Wonthaggi-kőzetformációban találtak rá, ez a mai partvidéki kőzetréteg azon a helyen található, ahol kb. 100 millió éve Gondwana feldarabolódásakor Ausztrália különvált az Antarktikától. A korabeli sarkvidéki környezet gyakorlatilag egy hasadékvölgy volt számos szerteágazó folyóval. Bár a hőmérséklet ekkor magasabb volt a jelenkorinál, a sarkvidéken ettől még hosszan tartó sötét, fagyos tél uralkodott. A kutatók szerint a madarak valószínűleg lágy folyóparti homokban vagy iszapban jártak, és a folyó hordaléka azután befedte a benyomódott lábnyomaikat.

Az érintett kőzetformációban gyakoriak a dinoszauruszcsontok, de a madármaradványok rendkívül ritkák: eddig a kréta időszakból egyetlen kis madárcsontot és néhány tollat találtak csak. Ennek az is az oka, hogy a madarak madárcsontúak, vagyis vékony, üreges, törékeny csontjaik nagyon ritkán válnak kövületté. Martin professzor és kollégái találtak rá az eddigi legrégebbi, 105 millió éves madárnyomokra 2013-ban, sokáig azok voltak a rekorderek e téren Ausztráliában. Melissa Lowery, aki a Monash Egyetem számára önkéntesként keresgél ősmaradványokat, 2020-ban vette észre az elsőket a most leírt nyomok közül. Az amatőr kutató jól ismert, sok száz csontot, és több mint 100 dinoszaurusz lábnyomot fedezett már fel. A mostani nyomok jó része csak apály idején vált láthatóvá, és algák, kagylók, kacslábú rákok is benőtték őket. A kutatók első ránézésre úgy vélték, a nyomokat fiatal theropoda dinók hagyták, ám a tüzetesebb vizsgálatból kiderült: madarak jártak erre. A nyomokat hagyó ujjak vékonyak voltak, az ujjak által bezárt szög, a karmok mind arra utaltak, madártól származnak – ezt később a világ más madárnyom-fosszíliájával összevetve is igazolták.

Az első, madárként azonosított ősmaradvány a híres Archaeopteryx volt, 150 millió éve élt, és a theropodák és a madarak közti átmenetnek tartották, számos átmeneti tulajdonsága miatt. Azonban máig kérdéses, hogy voltaképp honnan is erednek, hol alakultak ki a madarak, a 66 millió évvel ezelőtti becsapódás egyedüli dinoszaurusz túlélői.

A kutatók a lábnyomokból speciális öntvényeket készítettek, amelyeken minden apró részlet tanulmányozható, és vélhetőleg sok további információt is lehet majd leszűrni belőlük. Ennek az a jelentősége, hogy ezeket az iszapos homokkőben lévő nyomokat igen gyorsan eltünteti a hullámverés és az árapály eróziós ereje. „A Melissa által 2020-ban talált nyomokból 7 már megsemmisült” – mondta Martin professzor. „Egyes fosszíliák, ahogy a lábnyomok is, csak rövid időre válnak láthatóvá, miután évmilliókon át elrejtette őket a kőzet. Sietve kell dokumentálnunk ezeket, mielőtt újból eltűnnek.”