Ezzel is csökkenthető az antibiotikum-rezisztencia

A Cornell Egyetem végzett felmérést állatorvosok és állattartók körében a gyógyszerválasztás, gyógyszerbeadás kapcsán azzal a céllal, hogy kiderítsék, milyen lehetőségek vannak az antibiotikum-rezisztencia csökkentésére. Az eredményekről két külön tanulmányban számoltak be a JAVMA állatorvosi szakfolyóiratban.

Az talán ma már közismert, hogy az antibiotikum-rezisztencia egyik fő oka a helytelen és a felesleges gyógyszerezés, gyógyszerszedés. Évente sok millió ember kerül veszélybe a rezisztens kórokozók miatt, de a helyzet nem jobb az állatok körében sem, ráadásul a rezisztencia képességét könnyen átadják egymásnak a különféle állati és emberi kórokozók. Az egyik, most közzé tett kutatásban egy széles spektrumú, hosszú hatóidejű antibiotikum alkalmazásának csökkentése céljával azt taglalták, miben tér el a gazdik és az állatorvosok véleménye a gyógyszerbeadásról. S kutatók abból indultak ki, hogy sok esetben azért kap a macska a széles spektrumú antibiotikumból hosszú hatóidejű injekciót, mert az állatorvos úgy véli, a gazdi nem tudna tablettát beadni a cicának.

Mindkét oldalt kikérdezték (az USA-ban), és ebből kiderült, hogy jelentős eltérés van ebben: a gazdik mindössze 9 százaléka vallotta, hogy képtelen a cicának tablettát beadni, és 20 százalék jelezte, nehézségei vannak ezzel. Az állatorvosok pedig úgy vélték, 60 százaléknak jelent gondot, és 20 százalék képtelen a beadásra, ezért folyamodnak a kelleténél sokkal gyakrabban az injekciós, széles spektrumú antibiotikumhoz.

A felmérésnek két tanulsága van: egyrészt a problémával küzdő gazdiknak segítséget lehet adni azzal, hogy megtanítják a gyógyszer könnyű, gyors beadására, másrészt különösen fontos lenne, hogy minden esetben kikérdezze az orvos a gazdit, mielőtt a széles spektrumú szerhez nyúl.
A tabletták ráadásul olcsóbbak is, és ezekből rövidebb ideig tart a kezelés – a széles spektrumú sokáig a szervezetben marad, lehetőséget biztosítva a kórokozóknak ahhoz, hogy rezisztenssé váljanak. Segítséget jelenthet ebben a jobb, olcsóbb és gyorsabb diagnosztika, amivel kiderülne, miféle kórokozó ellen kell fellépni, és így specifikusan csak az adott kórokozó ellen ható szert lehetne adni a széles spektrumú helyett.

Bár a gazdik az állatorvosukba vetett bizalmuk töretlen, ha problémát jelent számukra a gyógyszer beadása, mégis csupán 65 százalék beszél erről, segítséget kérve. Ez esetben az állatorvosnak lenne célszerű alapban felajánlani a segítséget. Nyilván van olyan macska (vagy kutya), amelyiknek képtelenség szájon át gyógyszert adni, mert mondjuk megfogni se lehet, de az esetek elsöprő többségében lehet olyan trükköt találni, amivel megoldható a dolog. (Nem tudom, a hazai általános helyzet micsoda, abban a rendelőben, ahova mi járunk, mindig megkérdi az orvos, hogy tudunk-e beadni gyógyszert a cicáknak.)

Gyakran kényelmi okokból kérnek a gazdik injekciót, ám ha az állatorvos elmondja, hogy ez rezisztencia kialakulásához vezethet, sokan visszalépnek és megelégednek a tablettával. Fontos lenne tehát e téren a gazdik jobb tájékoztatása is, általánosságban a rezisztencia kapcsán is.

Talán az egészségügy egyik legsürgetőbb kihívása az antibiotikum-rezisztencia felszámolása lenne, és ehhez az állategészségügy is hozzájárulhat – ezért is lenne fontos mindent megtenni azért, hogy a minimális ráfordítású részt (tájékoztatás, tanulás) legalább egy kicsit jobban csináljuk. Ne szégyelljünk segítséget kérni a szakemberektől, ha szükség van rá!