Szokatlan légköri helyzet is segíthette a hajó elsüllyesztését

Egy svéd hadászati kutatócsoport tárta fel azokat a különleges légköri körülményeket, amelyek a számításaink szerint segítették az ukrán hadsereget abban, hogy a hadihajót semlegesítsék. A kutatást a Bulletin of the American Meteorological Society folyóiratban tették közzé.

A hajót R-360 Neptun rakétákkal találták el, amelyeket azonban csak úgy lehet használni, ha előtte bemérik a célpontot – ehhez saját radaros irányítása is van. Azonban a Moszkva, Odesszától mintegy 120-135 kilométerre járt, a radarok látótávolságán jócskán kívül esett. A svéd kutatók meteorológiai mérések adatai alapján azt igazolták: a radarok látótávolságát speciális légköri körülmények növelhették meg a kérdéses időben. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a légréteg visszaverő tulajdonsága miatt a Föld görbületét követhette a radarjel, így a rakétairányító radar, a Mineral-U számára „látható” volt akkor is, ha egyébként a horizont alatt volt a hajó. A radar látótávolsága átlagos légköri körülmények közepette csupán 50 kilométer, ez volt az egyik ok, ami miatt sokan kétségbe vonták az ukrán állítást, mely szerint az ő rakétájuk találta el az orosz hadihajót.

A légkörünk az elektromágneses hullámok számára – ide tartozik a rádió, vagyis a radarjel, de a fény is – alapvetően átlátszó, vagyis a hullámok képesek rajta áthatolni. Azonban, ha a fény, vagy a rádiójel nem függőlegesen, hanem a felszínnel közel párhuzamosan terjed, akkor a légrétegek eltérő sűrűsége miatt létrejött visszaverődésnek köszönhetően sokkal távolabbról is észlelhető marad. Hétköznapibb talán a délibábok egyes eseteire gondolni, számos sarkkutató írt le olyan eseteket, amikor a napkelte a sarkvidéki területen a csillagászatilag várt időpont előtt bekövetkezett, ennek neve is van: Novaja Zemlja-jelenség. Ilyenkor gyakorlatilag úgy tűnik, mintha a megfigyelő a valós földrajzi helyzeténél jóval közelebb volna a napkelte láthatósági zónájához, a hadihajó esetében pedig a hajó volna sokkal közelebb, mint a valóságban volt. A légkörünk fénytörési indexe (ami természetesen nemcsak a fénytörésre, hanem más elektromágneses hullámok törésére is érvényes) a különböző sűrűségű rétegek közt olyannyira eltérhet, hogy a fény mintegy csapdába esik, és nem egyenes vonalban terjed, hanem a légréteg aljáról visszaverődve követi a Föld görbületét.

A rádióamatőrök számára ismert jelenségről van szó, vannak olyan időjárási körülmények, amikor a rádióadások a szokásosnál nagyobb távolságból hallhatóak. A radarmérések ugyanígy függenek az időjárástól, és nem is ez az első olyan eset, amikor egy, a radar hatótávolságán túli objektum kerülhetett a radar irányítóinak látóterébe (pl. az Öböl-háború idején ) Félreértés ne essék: ezek az esetek nem az ionoszféra jól ismert rádiójel-visszaverő tulajdonságán alapulnak, hanem a légkörünk alsó néhány száz méteres rétegének tulajdonságain!

No de milyenek is voltak azok a légköri körülmények, amelyek 2022 tavaszán elvezethettek az orosz hadihajó kilövéséhez?

Az eseményről készült leírásból kiderült, hogy a hajók elleni rakéta radarrendszerén helyi időben délután 4-kor tűnt fel egy nagy méretű objektum, amelyet a Moszkva hajónak véltek az irányítók, és két perccel később kilőttek rá két Neptunt. A svéd kutatók erre az időre készült meteorológiai mérések elemzését végezték el, és kiszámították, hogy a légkör rétegeinek mennyi volt az aktuális helyzetben a visszaverési indexe, és ez miként befolyásolhatta a radar „látótávolságát”.

Troposzféránk, vagyis a légkör legalsó, időjárásban érintett része alapesetben a felszín közelében a legmelegebb, s felfelé haladva egyre hűl. Azonban vannak olyan időjárási helyzetek, amikor alul van hidegebb s fenn meleg – ezt nevezzük hőmérsékleti inverziónak. Hazánkban ez a téli időszakra jellemző hidegpárna helyzet, ilyenkor a medencét kitöltő hideg levegőre úgy érkezhet meleg levegő, hogy a hideg megszorul alul.

A ciklon elhelyezkedése 2022. április 13-án

Forrás: Bulletin of the American Meteorological Society / Eumetsat

A kérdéses napon egy alacsony nyomású légköri képződmény helyezkedett el, középpontjával az Azovi-tenger felett, amely a nap folyamán fokozatosan nyugatabbra helyeződött és közben megerősödött. Hétköznapi nyelven: egy ciklon uralta a területet. A ciklon szele szinte merőlegesen fújt a Fekete-tenger nyugati partjára, nagyjából abba az irányba, ami az odesszai rakétabázistól a tengeren lévő hadihajó felé mutatott. A szél hosszú órákon keresztül állandó volt, és segítségével a szárazföld feletti meleg, száraz levegő a tenger feletti párával telt, nedves, hűvös levegő tetejére siklott. Ennek hatására élesen elkülönült a hidegebb és párás alsó réteg a felette lévő meleg, száraz rétegtől, inverzió alakult ki, amely a légrétegek sűrűségének jelentős eltérésével járt. Ez a légköri inverzió okozhatta azt, hogy a radarhullámok sokkal nagyobb távolságba is eljuthattak (majd onnan visszaverődve visszajuthattak), mint normál légköri körülmények során. A számítások azt mutatták, hogy a radar a nap folyamán korábban nem vehette volna észre az orosz hajót, csak a délutáni órákban, majd éjszakára ismét változtak a körülmények, és megszűnt az észlelési lehetőség.