Ezek a dinók úgy aludtak, mint a madarak

Legalább 72 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak késői szakaszában a mai Mongólia területén élt a Jaculinykus yaruui nevű alvarezszaurusz-féle dinó. Az állat a Góbi-sivatag rendkívül gazdag őslénytani leletei közé tartozik, a 2016-ban felfedezett maradványai kissé kilapítva, de térbeli módon őrződtek meg. A korszak egyik legjobb állapotú, legteljesebb alvarezszaurusz-ősmaradványa ez a példány, számolt be a Londoni Természettudományi Múzeum.

Az állatnak mellső végtagjain igen hosszú hüvelykujjai voltak, valszínűleg a talajból áshatta kis élelmét – talán kolóniákban élő rovarokat – ezek segítségével. Az állatot álmában érhette a hirtelen halál, az bizonyos, hogy teljesen betemette a homok, így se a dögevők nem fértek hozzá, se más módon nem károsodtak maradványai. A mongol kövületek sokasága maradt fenn hasonlóan jó állapotban, így méltán vált a világ egyik legjobb késő kréta időszaki lelőhelyévé a Góbi.

A régióban rengeteg különféle dinoszauruszt fedeztek fel, ezek közt az alvarezszaurusz-félék sok tulajdonságukban emlékeztetnek a madarakra. Például könnyű volt a koponyájuk, kicsiny termetűek voltak, valamint olyan szegycsontjuk volt, amelyhez erős felkarizomzat tapadhatott. Olyan erőteljesek e hasonlóságok, hogy az első példányaik felfedezésekor még úgy hitték a szakemberek, hogy a ma élő madarak közvetlen ősére találtak rá. Ma már azonban tudjuk, hogy a konvergens evolúció vezetett oda, hogy hasonló kihívásokhoz alkalmazkodva ezek a távolabbi rokon állatok madárszerű külsőt öltöttek magukra.
A mellső végtagjuk bámulatba ejtő: az első alvarezszauruszoknak a ragadozó theropodákhoz hasonlóan három ujjuk volt, majd a külső ujjaik fokozatosan csökevényesebbé váltak, végül teljesen eltűntek. Csak a hüvelykujjuk maradt meg végül – ám a Jaculinykus yaruui valahol félúton helyezkedett el ebben a folyamatban, egy aprócska kisujja még volt.

A halála pillanatában a Jaculinykus yaruui lábai a teste mellett voltak, farkát maga köré tekerte, a fejét pedig hátrafelé hajtotta, a lábaihoz – ahogy a mai madarak is alszanak, olyan pózban, ami elvileg a testük hőjét segít megőrizni. Láttak már hasonló pózban fennmaradt dinoszauruszt, például a Mei nevű troodontidát. A kutatók úgy gondolják, hogy ezt és más, a madarakra szintén jellemző testtartásokat is a közös őstől örökölték.

A mongol alvarezszauruszok bősége alapján a kutatók úgy vélik, hogy legalább 3-4 fajuk egy időben is élt. Ez valószínűleg annak köszönhetően alakulhatott így, hogy a korabeli táj változatos volt, száraz és nedves élőhelyek váltakoztak, e fizikai változatosság pedig megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy az alvarezszauruszok változatossága nőtt, és egyre többféle területen terjedhettek el.