A mai Róma környékén vízilovak éltek

A víziló (Hippopotamus amphibius) a negyedidőszakban alakult ki afrikai ősökből, és Európában is élt, de nem pontosan ismertük eddig, hogy mikor, merre terjedt el kontinensünkön. Olasz kutatók nemrégiben a római Tor del Quintoban talált vízilócsontok alapján bővítették ismereteinket.

E vízilókoponya az egyik legteljesebb a jégkori Európa vízilovai között, azonban sokáig nem volt egyértelmű, hogy pontosan honnan is került elő, így a pontos kora is kérdéses volt.

2021-ben, a maradvány restaurálása során a csontok közt lévő talajmaradványok elemzése révén sikerült pontosan beazonosítani a lelőhelyét, és ezzel a koponya kora is kiderült: 560-460 ezer évvel ezelőtt élt az állat. Az is világossá vált a koponyacsontok és a fogak jellemzőinek összehasonlítása révén, hogy már a modern (ma is élő) vízilófajba tartozott.

A maradványok a modern víziló legrégebbi európai leletei is egyben, a PLOS One folyóiratban közzé tett vizsgálati eredmények szerint.

A vízilóról úgy gondoljuk, hogy a meleg éghajlat jelzőfaja, mivel ma a szavanna ikonikus állata, azonban más környezeti feltételek voltak elsődlegesek számára, nem a meleg. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt 2 millió évből számos vízilóleletet azonosítottak Európa területén. Ezek az állatok nem a meleget, hanem elsősorban a vizek – gyakran tavak, néha folyók – meglétét igényelték. A kutatók a 19-20. században talált víziló-ősmaradványokat hasonlították össze, és sorolták be azokat fajokba. A korábbi őslénytani vizsgálatokban számos vízilófajt véltek azonosítani, azonban úgy tűnik, csak kettő élt Európában: a korábbi Hippopotamus antiquus, és a mai faj, a Hippopotamus amphibius.

A víziló csak a jégkorszak késői időszakában tűnt el Európából, a 130-80 ezer évvel ezelőtti utolsó interglaciális idején.