Miként lehet a legtöbbet kihozni a lehullott levelekből?

A vegetációs időszak végén a lombhullató növényekben az auxin nevű növényi hormon szintje lecsökken, s ennek hatására a levelekben a keringés megszűnik, s lepotyognak. A talajon a különféle lebontó élőlények – gombák, mini ízeltlábúak, mikrobák, és mások – eleségként hasznosítják a leveleket. Más élőlények számára téli menedéket jelent, például rengeteg lepke az avarban telel át, akár hernyóként, akár bábként. Az avar védelmében tudnak áttelelni a vadméhek (poszméhek és a talajban fészkelő magányos méhek, amelyek hatalmas szolgáltatást nyújtanak beporzókként). Megint másoknak pedig éléskamrát jelent a benne télire elbújt élőlények formájában.

Mégis minden ősszel aktuális probléma, hogy mi legyen a lehullott levelekkel.

A saját kertünkben ez kevésbé jelent gondot, hisz itt megoldhatjuk, hogy akár (ideális esetben) a fák-bokrok alatt hagyjuk, akár komposztáljuk, s így néhány hónap múlva a bennük lévő tápanyagok valamilyen formában visszajuthatnak a talajba, ahonnan a növények felszívták őket. Ezzel a műtrágyázást is elkerülhetjük!
No de mi legyen azokon a helyeken a levelekkel, ahol valóban útban vannak és problémákhoz vezethet a jelenlétük? Az utcákon a levél balesetveszélyes lehet (csúszik, főleg nedves időben), eldugulhat tőle a vízelvezető. A sínekre hullott levélből igen gyorsan olyan pép keletkezik, ami miatt a sín igen csúszóssá válhat, így mielőbb le kell takarítani. A száraz levélhalmok pedig tűzveszélyesek lehetnek. A The Converstation pár lehetséges módszerről számolt be, a problémával foglalkozó szakemberek segítségével.

Nagy Britanniában a legtöbb önkormányzat begyűjti a leveleket, és vagy komposztálják őket, vagy elégetik hőerőműben. A legtöbb országban hasonlóan járnak el, számtalan önkormányzat begyűjti a növényi hulladékokat és központilag kezeli azokat. Vannak azonban alternatív megoldások.

A holland Eindhoven önkormányzata a parkokban helyben hagyja a levelet, ezzel a természetes lebomlás folyamatát támogatják – ugyanerre biztatják a lakosságot is, saját kertjeikben. Ahol mégis össze kell söpörni, ott a mulcsolás, vagy a komposztálás révén jut vissza tavasszal a növények alá. Egy német kutatás során azt vizsgálták, meg, hogy biogáz előállításához miként lehet a legkisebb szén-dioxid-kibocsátás mellett felhasználni, ezzel megújuló energiaként hasznosulhat. Egy finnországi példa arra tér ki, miként lehet a levelekben termelődött, színeket adó molekulákat (karotinoidok, antocianinok) például természetes pigmentek formájában felhasználni, az erre vonatkozó kísérletek jelenleg is folynak.

Azonban az utcákon begyűjthető levelekből nem lesz jó komposzt, ugyanis, amint azt a mérések is igazolták, ezek teli vannak policiklusos aromás szénhidrogénekkel – ezek a káros anyagok leginkább a közlekedésből, üzemanyagokból eredő szennyeződések. Bár az élő, zöld növényeken is fellelhetőek, a lehullott lomb koncentráltan tartalmazza őket. A különféle egyéb utcai szennyeződések (műanyag, fém, gumi, homok, üveg, vagy épp állati ürülék) levél közé keveredése miatt kerti vagy mezőgazdasági komposztként nem lehet használni. Ugyanezen szennyeződések okán nem lehet a szemétlerakókba se vinni, így az utcákról begyűjtött leveleket legjobb valamilyen formában erőműben hasznosítani.