Kiterjedt ősi tiszafaerdők

A Cambridge-i Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben a kelet-angliai Fens területének régmúltját vizsgálták. A Fens egy mocsaras síkvidéki régió, amelynek mocsarait a 17. századtól fogva lecsapolták, ma igen gazdag mezőgazdasági területek uralják a vidéket. A kutatók most jóval korábbi, több mint 4000 évvel ezelőtti állapotról kaptak információkat.

A régió farmerjei rendszeresen bukkantak a tőzeges talajban farönkök maradványaira, ez ugyan a talajmunkák során zavaró, a tudomány számára azonban hatalmas érték. A farönkök vizsgálata arról árulkodott, hogy a legtöbb rönk 4-5 ezer évvel ezelőtt élt tiszafa maradványa. (A tiszafa Nagy Britannia lakói számára szent növény volt, ebből készültek a hírhedt angol hosszúíjaik is.) A Fens tiszafa erdősége 4200 évvel ezelőtt hirtelen elpusztult, a kidőlt fák maradványait a savas tőzeg megőrizte mindmáig.

A szakemberek úgy vélik, ennek az lehetett az oka, hogy az Északi-tenger elönthette a sík régiót, és a sós tengervíz miatt pusztultak el a növények.

A fák évgyűrűinek vizsgálata arra is lehetőséget ad, hogy az itteni eseményeket összehasonlítsák a világ más részein zajlott, korabeli éghajlati eseményekkel, például az egyiptomi Óbirodalom összeomlásával kapcsolatba hozott aszállyal.

A tiszafa Cambridge egyetemi parkjaiban, vagy épp Dél-Anglia temetőiben ugyan elég gyakori fa, de a Fens területéről ma teljesen hiányzik. Miközben a Fens kiváló talaján ma végeláthatatlan krumpli vagy cukorrépaföldek húzódnak, 5000 éve a tiszafaerdők voltak ugyanilyen végeláthatatlanok. A mai mezőgazdálkodás során előkerült farönköket gyakran csak a szántók szélére halmozzák. A cambridge-i kutatók a farmerek engedélyével több száz rönkből vettek mintákat. Bár a halmokban a fák úgy néztek ki, mintha a közelmúltban vágták volna ki őket, az elemzések igen réginek mutatták őket. Az évgyűrűik a korabeli csapadékról, hőmérsékletről is vallanak.

A fák átlag 400 évet éltek, és nagyjából egy évezrednyi klímamúltat tudtak kiolvasni és összeilleszteni belőlük a szakemberek. A tiszafa mellett néhány tölgy is állt a hatalmas erdőben, de ezek hamarabb kipusztultak.

Az erdőség pusztulása idején Kínában és a Közel-Keleten hatalmas aszály volt, számos korabeli civilizáció összeomlásához járult ez hozzá. A kutatók azt valószínűsítik, hogy ez összefügghetett azzal a hirtelen tengerszint-emelkedéssel, amit az északnyugat-európai térség átélt, és ami a tiszafaerdők pusztulását okozta.