Növényi alapú nedvszívó

A világ szegény régióiban nők milliói nem tudnak iskolába járni vagy dolgozni, illetve más napi tevékenységekben részt venni, mert nincs megfelelő és elérhető árú női higiéniai termék. A becslések szerint mintegy 500 millió nőt érint ez a probléma világszerte, a Stanford Egyetem kutatói pedig azon dolgoznak, hogy ezt megváltoztassák. A fejlesztést a Communications Engineering folyóiratban mutatták be.

A szizál egy eredetileg dél-mexikói agávéféle, szárazságtűrő pozsgás növény, amelyet a rostjaiért sokfelé termesztenek a száraz, forró égövi régiókban. Rengeteg termék készül belőle a kötéltől a lábbeliken át a papírig, az új fejlesztés révén kibővülhet a felhasználási sor. A hagyományosan készülő betétekben vagy a nagyon sok vizet igénylő pamut, vagy a csak néhány helyen elérhető fa a nedvszívó alapanyag, ezek nem fenntarthatóak és – jórészt emiatt – drágák is.

A kutatók a szizál rostjait alakították át az egészségügyi betétek nedvszívó anyagához megfelelővé, ráadásul olyan berendezésekkel, amelyeket kis helyi üzemek, a helyben termelt szizál feldolgozása révén gyárthatnak is.

„Először mindent felmértünk. A banánt, a vízijácintot, bármit, amihez csak hozzájuthattunk” – mondta Manu Prakash, a kutatás vezetője. „Az volt az elképzelés, hogy valamiféle biodiverzitási térkép segítségével a lehető legtöbbféle növényt megvizsgáljuk, és olyan eljárásokat gyűjtsünk össze, amelyekkel nagy nedvszívó képességű anyagok születhetnek.”

A szizálra Alex Odundu, egy kenyai mérnök révén vetült a kutató figyelme, a vele való régi barátságnak köszönhetően. A mérnök a kis növénytermesztő közösségeknek segített hatékony szizálfeldolgozó gépeket készíteni. Tudták, hogy a szizál igénytelen növény, ami aszályos években is jól növekszik, ám eddig senkinek se jutott eszébe jó minőségű cellulózpépet előállítani belőle.

A módszerhez a termeszekhez fordultak segítségért a lignin leválasztásában – ez az anyag adja a tartást és a víztaszító képességet a növényi rostnak. Ezt követően a nagy méretű cellulóz rostokat mini rostokká darálták, és végeredményül egy pelyhes, puha anyag született, amit nem lehetett megkülönböztetni a pamutból készült vattától!

A kutatók arra is ügyeltek, hogy a folyamatokban felhasznált vegyszerek ne legyenek ártalmasak, könnyen hozzáférhetőek legyenek, és más, hasznosítható anyagokra lehessen őket lebontani. A most is zajló vizsgálatokban azt mérik fel, milyen nedvelnyelő felső borítást és vízálló alsó borítást lehet készíteni a szizál töltésű betétekhez. A kutatók célja, hogy olyan kisüzemeket lehessen működtetni, amelyekben csak biológiai alapanyagokból napi 5-10 ezer betét készülhet.

Az eddig elkészült fejlesztéseket a kutatók bárki számára ingyen hozzáférhetővé tették. Emellett összeállítanak egy olyan, növényi alapanyagokból és ezek vizsgálati módszereiből álló adatbázist is, amelyben hasznos információkat találhat bárki.
Nagyon sok lehetőség és vállalkozó kedv van a szegény országokban is, de ezeknek az embereknek nincsenek tudományos kutatóintézeteik, vagy saját kutatási, fejlesztési részlegeik, ahol kísérletezhetnének a különféle anyagokkal. A kutatók számos civil szervezettel, vállalkozókkal együtt egy konzorciumot hoztak létre, amelynek célja a tudás terjesztése, valamint a helyi alapanyaggal és munkával készülő, fenntartható termékek előállításával enyhíteni a „menstruációs szegénységen”.