Társaságban nem működik a jutalomkésleltetés

A jutalomkésleltetés az a folyamat, amikor egy számunkra kellemes, kedvező dolgot nem azonnal veszünk el, hanem türelemmel, önfegyelemmel kivárjuk annak sorát. A jutalomkésleltetés vizsgálatát szolgálja a gyerekeknél alkalmazott, jól ismert pillecukorteszt, azonban állatok esetében is hasonlóan vizsgálják e képességet.

Egy újonnan, a PLOS One folyóiratban publikált kutatásban két jól ismert intelligenciájú rokon madárfajt vizsgáltak: az új-kaledón varjút és a szajkót. Alapértelmezetten mindkét madár önfegyelme kiváló, képesek a jutalomkésleltetésre, ha tudják, hogy jutalmul a kedvenc falatjukat kapják később, akkor nem falják fel az előttük heverő, kevésbé értékes eleséget.

A kutatás során ugyanazon feladatot kapta mindkét madár: egy forgószínpadszerű szerkezeten átlátszó edénnyel letakarva a kedvenc ételük és egy másik eleségtípus utazott körbe. A kedvenc eleség később ért a madár számára hozzáférhető helyre, így dönthetett, hogy azonnal megeszi a kevésbé értékes, vagy vár 15 másodpercet a kedvencére. A tesztek során mindkét madárfaj kivárta a kedvence megérkezését, és nem nyúlt a másodlagos eleséghez, amennyiben egymagában volt jelen a teremben. Azonban a csavar ezután következett.

A madarak mellé a teszt során beengedtek egy fajtársukat – ennek hatására a szajkók legtöbbször az értéktelenebb eleséget (az azonnalit) választották, azonban az új-kaledón varjú ilyen esetben is kivárta, míg a kedvence megérkezett.

A két madárfaj, bár mindegyik igen intelligens, kissé eltérő életmódú. Az új-kaledón varjak társas lények, így részükről a másik madár közelsége jóval kevésbé zavaró tényező, mint a sokkal inkább magányos életmódú szajkóknál. Mindkét madárfaj szokása eldugni eleségét, későbbre, azonban a sokkal inkább territoriális viselkedésű szajkók nagyban támaszkodnak erre az élelemforrásra, jóval inkább, mint a varjak. Ezek a különbségek magyarázhatják, miért is nem akarja megvárni a finomabb falatot a szajkó, ha vetélytárs van a közelében.