Élőlények óvják a kínai nagy falat az eróziótól

Algák, baktériumok, mohák, zuzmók, és hasonló apró élőlények alkotnak egybefüggő réteget a talajfelszínen, ezt úgy hívjuk, biokéreg. Egy újonnan, a Science Advances folyóiratban publikált kutatásban kínai szakemberek arról számoltak be, hogy a kínai nagy fal jelentős részét is ez a biokéreg óvta meg sok helyen a pusztulástól.

A hagyományos álláspont az volt, hogy a történelmi falakon kinőtt növényeket el kell távolítani, mert azok a gyökerükkel tönkreteszik az építményt, azonban az elmúlt évtizedek kutatásai ezzel ellentétes eredményeket adtak. Számos, a szárazságnak ellenálló növény éppenséggel megóvta a falakat. E felismerés ellenére se volt még világos, hogy miféle szerepe van a biokéregnek az építmények sorsában.

A pár centi vastag biokéregről eddig is tudtuk, hogy számos száraz hely talaját ez segít megtartani, és azt is tudjuk, hogy az emberi tevékenység könnyedén elpusztíthatja – elég végigautózni rajta, és máris fogást találhatnak a szelek. A biokéreg csökkenti a szelek hatását, kiegyensúlyozottabbá teszi a hőmérsékletet és ezzel a hőingás eróziós hatását csökkenti, hasonlóképp óvja a csapadéktól is a befedett területet. Bár a kínai nagy fal turisták által látogatott része kőépítmény, a fal legnagyobb része azonban döngölt földből készült, és mint ilyen, állandó karbantartást igényelt volna. A kínai kutatók nemrégiben átfogó felmérést végeztek a nagy fal e szakaszain, és arra jutottak, hogy 67 százalékban fedi biokéreg a vizsgált falszakaszokat.

A kutatók felmérték, miféle élőlények is alkotják az egyes falszakaszokon a biokéreg-bevonatot, melyek a domináns fajok. A felmérés feltárta, hogy a biokéreg összetétele attól függött, milyen klímájú helyszínen állt az adott falszakasz, például a száraz régiókban másfélszer annyi volt a biokéregben a cianobaktériumok mennyisége, mint a félszáraz vidékeken. Az is kiderült, hogy az erődítményeken sokkal vastagabb réteget foglalt el a biokéreg, mint a puszta falakon. Ennek az is az oka, hogy az erődítmények építéséhez agyagban gazdag földet használtak, szemben a sima falszakaszokkal, ahol a közönséges, helyben elérhető föld volt az alapanyag.

Az elemzésekből kiderült, hogy ahol biokéreg volt a falon, ott az sokkal kevésbé volt porózus, így kevésbé hatottak rá a különböző eróziós hatások, a legnagyobb szerepe, úgy tűnik, a mohakéregnek volt. A biokéreg emellett mechanikailag is erősítette a falakat, azok nyomásállósága és stabilitása is jelentősen megnőtt az élőlények hatására, és ebben is a moha volt a legjobb.

A biokéreg legfontosabb szerepe az lehet, hogy megóvja a falakat a belsejükbe jutó víztől, így nem oldódnak ki a különféle ásványi anyagok, sók a falat alkotó földből, ezzel az megőrzi a szerkezetét. Kémiai védvonalat is képeznek azzal, hogy számos, a fal erózióját serkentő anyagot az anyagcsere-folyamataik révén elnyelnek.

A kutatók úgy vélik, hogy a vizsgálataikból a fal épségén dolgozó örökségvédelmi szakemberek is tanulhatnak, leginkább azt, hogy a biokéreg borítást nem szabad elpusztítani. Akár abban is lehet fantázia, hogy az egyes építményeken (akár a nagy falon, akár más, hasonló jellegű építményeken világszerte) szándékosan megtelepítsenek a védelmet szolgáló mohákat, algákat.