Eddig növénynek hitték ezt a kövületet

Egy kolumbiai pap, Gustavo Huertas atya az 1950-1970-es évek között kövületeket gyűjtött Villa de Levya városa közelében, két fosszília, amelyet talált, levélszerű mintázata alapján növényként került a nyilvántartásába. Egy új vizsgálattal, amelyről a Palaeontologia Electronica folyóiratban számoltak be, azonban sikerült kideríteni, mik is valójában ezek a kerekded kövületek. A National Geographic Society által támogatott kutatást a chicagói Field Museum ismertette.

Huertas atya a növénynek vélt ősmaradványt 2003-ban Sphenophyllum colombianum néven jegyezte le, ami egyébként 113-132 millió évvel ezelőttről, a kora kréta időszakból származott. Azonban akadt egy kis probléma: az összes többi Sphenophyllum már több mint 100 millió évvel korábban kihalt! Ez a különös ellentmondás felkeltette a figyelmét egy őslénytankutatónak, Fabiany Herreranak, és tanítványának, Héctor Palma-Castronak, a Field Museum munkatársainak. A kutatók meglátogatták a Kolumbiai Nemzeti Egyetem őslénytani gyűjteményét, és kikeresték az eredeti ősmaradványokat. Első ránézésre valóban úgy festettek, mintha kb. 5 centis, kerekded kőzetgumók lennének, a belsejükben a Sphenophyllum maradványaival, azonban a jellemző részletek már nem stimmeltek.

„Ha alaposabban megnézzük, a kövület vonalai egyáltalán nem úgy néznek ki, mint egy levél erezete – szinte biztos voltam abban, hogy ez valami csont lehet” – mondta Herrera. A kövület fotóit elküldték egy szakértő kollégájuknak, Edvin-Alberto Cadena teknősökkel és más gerincesekkel foglalkozó paleontológusnak. Az erre szakosodott szem felismerte: egy tengeri teknős páncéljának felső részét ábrázolja a kövületről készült fotó. Amikor a méretet is megnézte, még inkább meglepődött, ugyanis kiderült, hogy nemcsak teknős, hanem nemrég kikelt, igencsak kicsike bébiteknős.

A teknőskutató szakember azután maga is alaposabban tanulmányozni kezdte az ősmaradványt, s összevetette más fosszilis, és ma élő teknősök páncéljával is. A részletes elemzésekből feltárult, hogy ezek a különös kövületek a bébiteknős páncéljának belső oldalait mutatják. Ez pedig elősegítette azt, hogy a csontok növekedési jegyei alapján meghatározzák, vajon mennyi idős lehetett az állatka, amikor elpusztult. Úgy találták, a kikelése után kicsit már tudott növekedni, és valamikor egyéves kora előtt érte a halál. Ez a fiatal kor egyúttal igen fontossá is teszi a maradványokat, ugyanis a picik vékony csontjai nem szoktak megőrződni, így pedig hiányosak az ismereteink arról, milyen lehetett az egyedfejlődésük a kréta időszak több mint 4 méteres tengeri teknőseinek.

A kutatók egyáltalán nem hibáztatják Huertas atyát a tévedésért, a maradványok valóban növénynek tűnnek, azonban az, amit ő ágaknak és leveleknek vélt, a teknős még kifejletlen csontjai voltak. A jellemzői alapján ugyan nem lehetett fajba besorolni (hisz pont ez a korai fejlődési szakasz ismeretlen volt), így csak a környék más, ebből a korból való és egyébként gyakori teknősleletei alapján következtethettek a kutatók. Feltételezik, hogy a bébiteknősök a Desmatochelys padillai faj fiatal egyedei lehettek, azonban ahhoz, hogy ezt biztosan kijelenthessék, hiányos az adott ősmaradvány. Emiatt nevet nem adtak neki, csak a tengeri teknősök közé sorolták be.