Aszály vezetett el a professzionális gördeszkázáshoz

Az örökifjú, örökké napos Dél-Kalifornia az 1950-es évektől fogva a hullámlovasok fellegvára volt, a San Franciscótól délre eső partok ehhez kiváló klímával rendelkeztek. Nem véletlenül vált azonban később egy másik sportág, a gördeszkázás fellegvárává is. A könnyen és olcsón előállítható műanyagok alapvetően változtatták meg a lehetőségeket, elkészülhettek az olcsó és kiváló tulajdonságú gördeszka-kerekek is. A gazdagabbá váló rétegeknek köszönhetően az 1960-as évektől rengeteg magán és közösségi úszómedence készült a régióban, csak Los Angeles környékén évente 20 ezer jellegzetes, vese alakú, lekerekített falú medence létesült.

Egy újonnan közzé tett kutatási eredmény szerint A Los Angeles környéki, aszály miatt üresen maradt úszómedencéknek is köszönhető, hogy a korábbi szórakozásból professzionális sportággá nőhetett a gördeszkázás: a gazdasági, éghajlati és technológiai okok közösen vezethettek el a sportág születéséhez. A Cambridge-i Egyetem számolt be a kutatásról.

Számtalan példánk van a régmúltból arra, hogy miként fonódott össze a környezet átalakulása az emberi társadalom átalakulásával, azonban most a kutatók modern kori, kézzelfogható bizonyítékot kerestek arra, hogy mennyire szorosan összefonódik a klíma és az emberi viselkedés. Így jutottak el Kaliforniába és a gördeszkához.

A II. világháború utáni Amerika gazdasági fellendülése különösen szembeszökő volt Kaliforniában, ennek eredménye a rengeteg úszómedence. Azonban, ahogy az 1970-es évek aszálya egyre súlyosabbá vált, egyre több maradt szárazon e medencék közül. 1977 az egyébként változékony éghajlatú állam életében a 20. század legsúlyosabb aszályát hozta el. Az agrárágazat több milliárdos veszteséget könyvelhetett el, és a folyók, víztározók is rekord alacsony szinteken voltak. Számos vízkorlátozási intézkedést vezettek be, köztük azt is, hogy az úszómedencéket tilos volt megtölteni.

Bár a gördeszkázás már az 1950-es évektől fogva a tinik kedvelt elfoglaltsága volt, azonban az 1970-es évekre számos, a hullámlovasoktól átvett trükköt ültettek át a gördeszkázásba, ezzel egyre izgalmasabbá vált.

„A szörfkultúra befolyása és népszerűsége elengedhetetlen volt a gördeszkás kultúra felemelkedéséhez, ez az egyik oka annak, hogy erre kizárólag Dél-Kaliforniában kerülhetett sor” – magyarázta Ulf Büntgen, a kutatás vezetője. Máshol, hiába lett volna aszály és üresen maradt medencék, a szörfözés adta lendület nélkül esélye se lett volna a gördeszkának.

A másik fontos tényező a vegyipar volt. Az 1950-es évektől olyan műanyagokat fejlesztettek ki, amelyek a sportfelszerelések forradalmát hozták. 1970-re a gördeszkák kereke poliuretánból készült, ez pedig kiváló tapadást és szívósságot biztosított – a korábbi acélkerekekhez képest az új kerekeken sokkal gyorsabban tudtak például megfordulni a deszkások.

E számos hatás együttese vezetett el ahhoz, amit eleinte „függőleges” gördeszkázásnak hívtak, a gravitációt meghazudtoló trükköket bemutató fiatalok egyre inkább csapatokba tömörültek. Az évtized végére professzionalizálódott a sport, a deszkások elkezdték befolyásolni a divatot és a zenét is. Számos vállalkozó kedvű fiatal üzleti lehetőséget is látott a sportágban – máig vannak olyan sikeres szereplői a gördeszkás iparágnak, akik ekkor alapították meg saját kis cégüket, A gördeszkázás mára sok milliárd dolláros globális iparággá nőtt, és kiágazott belőle a hódeszkázás, ma már hasonlóan népszerű sportja is.

A klímaváltozásban legtöbbször csak a bajt látjuk (joggal), ám a jelen példa is bizonyítja, hogy lehetnek olyan pozitív hozadékai, amelyek az egész emberi társadalomra jó hatásúak, ha a körülmények összjátéka egyéb tényezőkkel ezt lehetővé teszi.