A vikingek fogai
A 10-12. században a vikingek fogproblémáit meglepően modern módon kezelték, de akadt is mit kezelni rajtuk.
A Göteborgi Egyetem számolt be arról az érdekes új kutatásról, amelyben a viking korban élt személyek fogait vizsgálták meg, a svéd Varnhem egykori lakói közül. A területen kiterjedt ásatásokat folytatnak, és a talajnak köszönhetően igen jó állapotú viking és középkori maradványokat tártak fel.
A kutatás során 171 ember összesen 3293 fogát mérték fel az egyetem fogászati intézetében, a västergötlandi múzeummal karöltve. A vizsgálatok során a modern fogászatból ismert módszereket alkalmaztak, köztük fogászati röntgenfelvételeket is készítettek a korabeli állkapcsokról.
A PLOS One folyóiratban közölt eredmények szerint a vikingek közel felének volt rossz a foga: 48 százalékuk esetében találtak legalább egy szuvas fogat, a felnőttek fogainak 13 százaléka volt szuvas, gyakran a gyökérnél. A felnőttek körében a fogvesztés is gyakori volt, a vizsgált felnőtt varnhemiek a fogaik átlag 6 százalékát elveszítették, a most nem vizsgált bölcsességfogakon kívül. Minél idősebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel volt hiányos a fogsora. Mintegy 40 éves korukra a vikingeknek több foguk hiányzott, mint ahány szuvas volt – vagyis erre a korra már a beteg fogaik zömét elveszítették. Néhány ember állkapcsán a fog gyulladásának csontra terjedését is látni lehetett, ez pedig ebben a korban különösen veszélyes volt, szepszishez és halálhoz is vezethetett.
A gyerekek esetében azonban mind a tejfogak, mind a maradandó fogak egytől egyig egészségesek voltak!
Úgy tűnik, gyakoriak voltak a fogbetegségek – szuvasodás, fertőzés, fogfájás – a varnheimi vikingek közt, de a fogápolásra és a fogak manipulációjára is találtak példákat. Annak a kopásnyomait látták, hogy fogpiszkálót használtak, egyes esetekben a metszőfogakon, feltehetően díszítés céljával reszeltek mintázatot. A fogak természetes kopása pedig a korabeli táplálkozás miatt alakult ki, ez hasonló volt más, ebben a korban élt népességekéhez. Szintén a táplálkozáshoz köthető a fogszuvasodás gyakorisága: keményítőben gazdag étrenden éltek a varheimiek.
A fogkezelések nem sokban különböztek a maiaktól. A kifinomultabb kezelések közé tartozott a őrlőfogakba fúrt lyuk (nyitóképünkön), amelyet a fogkoronától a fogbélig készítettek, ezzel valószínűleg a fogban jelentkező nyomást és fertőzés okozta fájdalmat enyhítették.
Úgy tűnik, a vikingek jól ismerték a fogakat, ám azt nem tudták megállapítani a kutatók, hogy maguk végezték-e a beavatkozásokat, vagy volt erre szakosodott segítségük.