Az MI képes előrejelezni az ember életeseményeit

A Dán Műszaki Egyetem kutatói egy nemzetközi csapattal bebizonyították, hogy nagy adatmennyiségen betanítva egy transzformer-alapú MI képes szisztematikusan rendezni az adatokat és előrejelezni az egyén életének következő eseményeit, sőt, még a halálát is. A 6 millió dán egészségügyi, szociális és munkaügyi adatain tanították be a Life2vec nevű modellt. Miután az első tanulási fázison átesett és képes volt felismerni az adatokban a mintázatokat, túlszárnyalta más neurális hálózatok teljesítményét, és nagy pontossággal előrejelezte az életeseményeket, sőt a halál időpontját is.

Az MI nem jós, nem üveggömbből vagy kávézaccból rántja elő egy személy halálának várható idejét, hanem olyan adatokból, amelyekből a társadalomkutatók és az egészségügyi szakemberek is következtetéseket tudnak levonni. Például egy magas beosztású, nagy jövedelmű ember valószínűleg tovább fog élni, mint egy alacsony beosztású, rossz gazdasági helyzetű, és mondjuk mentális egészségügyi problémákkal küzdő személy.

Ahogy egy mondatot a szavak megfelelő sorozata épít fel, úgy épül fel életünk is annak eseményeiből. A nyelvi modellezésre szolgáló transzformer modellen alapuló MI ezt a hasonlóságot kihasználva képes előrejelezni a jövőt.

A kutatók szerint nagyon fontos megérteni, hogy az efféle modellezésnek milyen hatalmas társadalmi hatása lehet. Olyan etikai kérdésekre világít rá a kutatás, mint a személyes adatok vagy a magánélet védelme, illetve arra, hogy milyen szerepe lehet az adattorzításnak. Mielőtt egy ilyen MI segítségével felmérnénk például valakinek az egészségügyi kockázatait vagy más, megelőzhető életeseményeit, ezeken az etikai kérdéseken alaposan át kell rágni magunkat, tisztázni a részleteket.

Az efféle technológiákat viszont már ma is alkalmazzák az egyes tech cégek, amelyek például a közösségi média tevékenységünket követik, és rendkívül pontos képet alkotnak rólunk, szokásainkról, személyiségjegyeinkről és várható döntéseinkről. Ezt a felmérést szolgálják azok a „vicces” appok is, amelyeket önként és dalolva telepítenek oly sokan és amelyeknek engedélyezik a személyes adatokhoz való hozzáférést (gyakran ugyanazok az emberek, akik eközben attól félnek, hogy az oltásokkal mikrocsipet ültetnek beléjük).

Az ilyen profilozás eredménye aztán egy személyre szabott iránymutatás, amellyel befolyásolják jó esetben csak a látott reklámokat és az áruválasztást, de gyakran akár a célszemély politikai véleményét is. Az efféle módszerek segítenek egyes politikai erők előretörésében, a közösségi média rendszere kimondottan alkalmas e módszerek használatára.

Mindemellett ez a technológia elősegítené a személyre szabott orvoslást is, új kapcsolatot nyithatna meg a társadalomtudományok és az egészségügy között, így kimontottan jó célokra lehetne felhasználni. Emiatt is igen fontos lenne az, hogy komoly társadalmi párbeszéd alakuljon ki e technológia kapcsán is.