A fény színe és az alvás

Talán mégsem olyan fontos a fény színe a bioritmusunk szempontjából, mint eddig hittük.

Az ismert, hogy amennyiben este fényhatásnak tesszük ki magunkat, az gátolja az elalvásunkat. A Bázeli Egyetem kutatói és munkatársai azt mérték fel, valójában milyen hatással van belső óránkra a fény, attól függően, hogy milyen színű. Az eredményeket a Nature Human Behaviour folyóiratban tették közzé.
A látásunk kétféle fényérzékelő sejt működésén alapul: a csapsejtek felelnek a színekért, vagyis a fény különböző hullámhosszai közti különbséget a segítségükkel észleljük; a pálcikasejtek pusztán a fény erősségét látják, a szürke különböző árnyalataiban. Míg a csapsejtek a nappali világosságban működnek és tájékoztatnak minket mindenféle dologról nagy pontossággal, a pálcikák éjszaka adnak némi fogódzót arról, hogy is néz ki körülöttünk a világ. Az ezekről az agyba érkező elektromos jelek állnak azután össze képekké, sőt, e fényjelek szabályozzák az alvás-ébrenlét ritmusunkat is. Ehhez speciális ganglionsejtjeink vannak, amelyek a retinánkra érkező fényt a csap- és pálcikasejtekhez hasonlóan felfogják, és ezen belül a kb. 490 nanométeres hullámhosszra érzékenyek a legnagyobb mértékben. Ez a hullámhossz a kék színű fényt képviseli.
Emellett a saját érzékelés mellett a ganglionsejtek a csapsejtektől is kapnak információkat, emiatt merül fel, hogy vajon van-e befolyása a fény színének a bioritmusunkra. „A legnagyobb változások, fényerősségben és a fény színében is hajnalban és alkonyatkor zajlanak, ezek a nap kezdetét és végét jelzik” – mondta Dr. Christine Blume, a Bázeli Egyetem Kronobiológiai Központjának kutatója. „Egy 2019-es, egereken végzett kutatás azt sugallta, hogy a sárga színű fénynek fontosabb szerep jut a belső óránk szabályozásában, mint a kéknek.”
Ahhoz, hogy a dolog végére járjanak, 16 egészséges, fiatal önkéntest vizsgáltak meg speciális alváslaborban a szakemberek. Az alanyok amellett, hogy egészségesek voltak, nem végeztek műszakos munkát, és nem utaztak több időzónát átfogó távolságba a kísérletek körüli hetek során, így elvileg semmilyen külső tényező nem zavarhatta a természetes alvásciklusukat. A vizsgálatok során nemcsak azt mérték, hogy hogyan aludtak az alanyok, hanem nyálminta alapján megmérték a szervezetük által termelt melatonin mennyiségét is, minden egyes alkalommal. A melatonin az a speciális hormon, amely az alvásciklusunkat irányítja, termelődése a külső fényviszonyokhoz kötődik.
Esténként vagy sárga, vagy kék fényben tartózkodtak az alanyok egy órán át, kontrollként pedig normál fehér fényt kapott a csoport egy része. A speciális fényingereket úgy tervezték a kutatók, hogy a színek ugyan eltértek, ám a fény intenzitása, amely a ganglionsejtekre hat, egyforma volt mindegyik esetben. Ez azt jelentette, hogy amennyiben eltéréseket tapasztaltak a fény színe alapján, az csakis a csapsejtek által érzékelt szín miatt lehet.
„Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a fény színe, a kék és a sárga közti különbség számottevő befolyással volna az ember belső órájára, alvás-ébrenlét ciklusára. Arra jutottunk, sok más kutatáshoz hasonlóan, hogy a fényérzékeny ganglionsejtek kapták a főszerepet az ember belső órájának beállításában” – mondta el Dr. Blume. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a ganglionsejtek érzékenységét kell figyelembe venni a világítás tervezésekor, mert a színek csak igen alárendelt szerepet játszanak.
Még ki kell deríteni persze, hogy változik-e ez a felállás akkor, ha más időpontban, vagy hosszabb időn át teszik ki fényhatásnak az embert, remélhetőleg a további felmérések majd erre is választ adnak.