Az egyedüllét hatását ellensúlyozza a háziállat

Az ma már ismert, hogy a magány gyorsítja a kognitív képességek hanyatlását, és tudjuk, hogy nagyon sokan egyedül maradnak idős korukra. Az előrejelzések szerint 2050-re megháromszorozódik a demenciában szenvedők száma, ez pedig elképzelhetetlen terhet ró a családokra és a társadalomra is. Mivel nem áll rendelkezésre gyógymód, csak abban bízhatunk, ha meg tudjuk előzni, vagy lassítani tudjuk a szellemi hanyatlást. Azt tudjuk, hogy a magányt enyhíti az, ha valaki kutyát vagy cicát tart, de vajon enyhítheti-e ez a kognitív képességek romlását? Egy kínai kutatócsoport vizsgálta meg a kérdést.

Több mint 7900, 50 évesnél idősebb (átlag 66,8 éves) alany esetében végeztek felméréseket, összehasonlították az egyedül, de háziállattal, a teljesen egymagukban, illetve más emberekkel együtt élők verbális képességeinek alakulását. A kutatás egy Nagy Britanniában végzett hosszú távú időskutatás része volt, amelynek alanyai brit szempontból reprezentatív mintát jelentettek.

Az alanyokat a szóbeli memória és a folyékony beszéd szempontjaiból is vizsgálták, és az adatok kiértékelésénél figyelembe vették az egyéb egészségügyi információkat is (pl. szív- és érrendszeri betegség megléte, stb.).

Az eredmények alapján azok, akik egymagukban éltek, de volt háziállatuk, a verbális képességeik terén jóval lassabb romlást tapasztaltak, mint a teljesen egyedül és háziállat nélkül élők. A kutatók abban nem találtak különbséget, ha valaki más emberekkel együtt élt, és így volt háziállata.

Az állattartás a verbális képességek terén teljességgel ellensúlyozta azt a hanyatlást, amelyet egyébként a magány okozott! Ez azt jelenti, hogy míg a magányos életmód valóban rontja ezeket a képességeket, ha valakinek állata volt, nem tapasztalták a magány efféle hatásait. A kutatók úgy vélik, ha sikerül kísérletileg is megerősíteni a most talált összefüggéseket, akkor az állattartást akár a demencia megelőzésére is használni lehet majd.