Hasznos volt az azbeszt betiltása

A Respirology szakfolyóiratban számoltak be ausztrál szakemberek arról az örvendetes eredményről, amely igazolta, érdemes volt betiltani az azbeszt használatát.
Az azbeszt egy természetes szilikátos ásványi anyag, amelyre jellemző a nagyon vékony szálas szerkezet, ennek köszönhetően kiváló szigetelőanyag. Emiatt is vált elterjedtté a használata, elsődlegesen az építőiparban, a 19. század végétől fogva. Bár már 1898-ban fény derült első negatív egészségügyi hatásaira, majd fokozatosan számos további hatást is azonosítottak, ez az információ nagyon sokáig nem terjedt el a köztudatban. Nagyjából az 1970-es évekig nagy mennyiségben alkalmazták világszerte, sok, ezen időszakig készült épületben lehetett megtalálni az azbesztet valamilyen formában.

A sok betegség közül, amely az azbeszt hatására alakul ki egy agresszív, gyógyíthatatlan ráktípus, amelyet mesothelioma néven ismer az orvostudomány, és amely az azbeszt használata előtt igencsak ritka betegség volt. Ma az esetek 80 százaléka köthető az azbeszthez, a tünetek évtizedekkel az azbesztkitettség után jelentkeznek csak. Ez azt is jelenti, hogy hiába tiltották be az azbesztet, még mindig vannak ehhez köthető diagnózisok.

Nyugat-Ausztrália rákbetegség-adatbázisa alapján 60 évre visszamenőleg (1960-2020) végeztek vizsgálatokat. Az országban 1984-ben részlegesen, 2003-ban teljesen betiltották az azbeszt kereskedelmét és használatát, ez azt jelenti, hogy ma már gyakorlatilag csak a korábban készült építményekben lehet vele találkozni. Azonban ez is gondot jelent még az épületek felújításakor. A kutatók most ez utóbbinak a hatásait igyekeztek feltárni. Az egyes esetek kapcsán több mint 50 eltérő – elsöprő többségében foglalkozáshoz köthető – okra vezették vissza az azbeszt okozta betegséget. Akik nem foglalkozás miatt találkoztak azbeszttel, azok közt voltak az otthonukat saját kezűleg felújítók, illetve a Wittenoom városát (a fő ausztrál azbesztbánya helyszíne) nem munka céljával felkeresők.

A felmérésben 2796 esettel találkoztak, ezek 85 százaléka férfi (rájuk jóval inkább jellemző ez a betegség), a diagnózis felállításakor átlag 70 évesek voltak. Összesen 449 fő volt érintett anélkül, hogy a foglalkozásához köthető lett volna az azbeszt, ebből 258-an a házuk felújításakor találkoztak a végzetes anyaggal. Ez utóbbi csoportban arányában sokkal több volt a nő, mint a foglalkozáshoz köthető csoportban.

Az adatok arra utalnak, hogy a 2000-es évek legelején érhette el a csúcsát e betegségben elhunytak száma. Az adatelemzések szerint átlagosan 47 év telt el azóta, hogy az illetőket az azbeszt hatása érte (a legrégebbi kitettséget az 1920-ra vezették vissza). A diagnózistól számítva átlag 298 napot éltek még, összesen 81 fő volt, aki 5 évnél is tovább élt a diagnózis után.

Az 1980-as évektől kezdődően csökkenni kezdett a mesothelioma-esetek száma a foglalkozási ártalom kapcsán is.

A szakemberek korábban arra számítottak, hogy a házfelújítók körében nőni fog az esetek száma a betiltás utáni időszakban, azonban szerencsére az adatok mást mutatnak, 2005-től fogva csökken ezen esetek száma is. Mindössze 4 olyan esetet találtak, amely 1984, vagyis a részleges tiltás utáni volt, és felújításkor került kapcsolatba a beteg az azbeszttel. Ez azt jelenti, hogy sikeres volt a tiltás, és csak nagyon kevesen voltak a betegek közt azok, akik a tiltás utáni években találkoztak az azbeszttel.