Hatalmas moszaszaurusz Japánból

Japán délnyugati részén, Vakajama prefektúrában került elő az a közel teljes moszaszaurusz-lelet, amelyről a Journal of Systematic Palaeontology szakfolyóiratban számoltak be. A kutatást a Cincinnati Egyetem ismertette.

A megtalálás helyszíne és a különösen hosszú uszonyai („szárnyai”) alapján Megapterygius wakayamaensis nevet kapott állatnak olyan hátuszonya is volt, mint a cápáknak, ez azt segítette elő, hogy a félelmetes ragadozó gyorsan tudjon irányt váltani úszás közben. Farokuszonya és a hosszú mellúszói segítségével igen nagy sebességre gyorsulhatott fel az állat, miközben zsákmányát üldözte.

Az állatot a kutatók csak a Vakajama Szórjú, vagyis Vakajama kék sárkánya néven emlegették. „Kínában a sárkányok a levegőben élnek és mennydörgést hoznak létre, a japán mitológiában a sárkányok a tengerekbe költöztek” – mondta Takuya Konishi, a Cincinnati Egyetem adjunktusa, a kutatás vezetője. A 72 millió éve, a kréta időszak vége felé élt állat a T. rex kortársa volt. Az ősmaradványt Miszaki Akihiró találta meg, miközben ammonitesz kövületeket keresett az Aradagava-folyónál, Vakajama prefektúrában. Egy kövület különösen sötétnek látszó részére lett figyelmes, amelynek alaposabb megfigyeléséből kiderült, hogy egy csigolya, amely a kemény homokkőbe ágyazott szinte teljes moszaszaurusz része volt. Ez az eddig talált legteljesebb moszaszaurusz Japánban, sőt, a Csendes-óceán északnyugati medencéjében is. A szakemberek öt évet töltöttek el azzal, hogy óvatosan kibontsák a homokkőből a csontokat, s készítettek olyan öntvényt is róluk, amelyben a pontos elhelyezkedésüket megörökíthették.

Konishi szerint az állat hatalmas, evező alakú uszonyai valószínűleg a mozgását szolgálták, azonban egészen egyedi lehetett ez a fajta úszás, nemcsak a moszaszauruszok, hanem mindennemű úszó állat körében is. Egy másik tengeri őshüllő, a plezioszaurusz is az uszonyaival hajtotta előre magát, de neki nem volt kormánylapátszerű farka hozzá. „Semmiféle ma élő állat testfelépítése nem hasonlítható ehhez, a halaktól a tengeri teknősökön át a pingvinekig” – mondta Konishi. „Egynek sincs négy nagy uszonya és vele együtt használható farokúszója.” A kutatók azon spekuláltak, hogy amíg az elülső uszonyokkal a gyors manővereket biztosította a ragadozó, a hátulsó uszonypár a merülés és a felszínre emelkedés során szolgált hajtóerővel. Az erőteljes farokcsapásaival pedig a zsákmány elejtéséhez gyorsulhatott fel kellőképpen. A kutató hozzátette, a lelet egészen sok kérdést vet fel a moszaszaurusz mozgásformájáról, de ezzel nincs vége a különlegességeinek.

A Vakajama Szórjú hátán, a csigolyák egyik elemének különleges iránya alapján még egy hátúszó is lehetett, e csigolyaelemek meglepően hasonlóak a barna delfinekéhez, amelyek szintén rendelkeznek hátúszóval. Bár egyelőre ez csak elméleti következtetés a csigolyák alakja alapján, azonban ez nagyon hasonlít ahhoz, amelyet a ma élő fogascetek sokasága is visel.