Vírusgének csirkecsontokból

Marek József egykori magyar állatorvos írta le 1907-ben a ma róla elnevezett bénulásos, idegrendszeri betegséget, amely a csirkéket és néhány velük rokon madarat sújtja. A Marek-betegséget egy vírus (MDV) okozza, amely annak ellenére, hogy ma már oltják a baromfiak zömét, egymilliárd dolláros kárt eredményez. A betegség és a vírus múltját vizsgálta meg egy oxfordi vezetésű nemzetközi kutatócsoport, mégpedig az elmúlt 1000 évből ránk maradt csirkecsontok segítségével. A Science-ben közzé tett eredmények arról is tanúskodnak, miként vált virulensebbé a kórokozó, ezt pedig más betegségek elleni küzdelemben is fel lehet használni.

A virulencia gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy kórokozó mennyire képes megbetegíteni a megfertőzött szervezetet, mennyire tudja annak az immunrendszerét kijátszva ártalmas hatását kifejteni.

A régészekből és biológusokból álló csoport az elmúlt 1000 év 140 lelőhelyének régészeti leletei közt feltárt csirkecsontokat vizsgálta át, és az azokban található vírusgéneket összevetették a csirkék közt ma pusztító vírusváltozat génjeivel. A kutatók rekonstruálták azokat a sejtbéli folyamatokat, amelyek a vírus hatására lejátszódtak, és kiderült, a korábbi vírus a jelenkorinál jóval szelídebb hatású volt.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a vírus igen elterjedt volt már ezer évvel a Marek-féle leírása előtt az európai és a közel-keleti csirkék körében. 1907-ben se volt még olyan végzetes, mint ma: akkoriban enyhe lefolyású volt az idősebb állatok között. Azonban, ahogy az 1950-60-as évektől drámaian nőtt a csirkefogyasztás és így az együtt tartott állatok tömege is, a vírus erőre kapott. Folyamatosan változott és erősödött – a szintén folyamatosan fejlesztett védőoltásokat is maga mögött hagyva.

„Megfigyelhettük, ahogyan a betegségek elleni fellépés gyakran olyan szelekciós nyomást fejt ki, ami a vírus virulenciáját növeli. A régi vírusgenomok feltárása segítségével megfigyelhetjük e folyamatot, és azt, hogy milyen drámaian változott az elmúlt évszázadban az MDV virulenciája” – mondta Gregor Larson professzor, a kutatás rangidős szerzője. A kutatók szerint az, hogy rengeteg csirkét tartottunk, megnövelte a vírusban a lehetséges mutációk számát, emellett pedig voltak olyan védőoltások, amelyek nem a vírus terjedését, hanem csak a tünetek megjelenését akadályozták. Ez utóbbi is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mára az MDV a gyors evolúciója révén mára egy igen agresszív vírussá válhatott.

Az összehasonlítások során számos olyan gént azonosítottak a szakemberek, amelyek feltehetően felelősek lehetnek a virulencia növekedéséért. Egy olyan gént is találtak, amely a vírus által ma létrehozott daganatok kialakulásáért felelős. A korábbi vírusváltozatokban ez a gén, úgy tűnik még nem lehetett képes a daganatképzésre.