Párokban élhettek a legkorábbi főemlősök

A főemlősök és az ember is az igencsak társas életmódot folytató állatok közé tartozik, számos majomfaj él nagy csoportokban, ám az orrtükrös főemlősök (ide tartoznak a makik, félmajmok) esetében az a közvélekedés, hogy magányos állatok. Épp ezért azt feltételezték, hogy az ősibb a magányos életmód lehetett, és csak az evolúció későbbi szakaszán alakult ki a páros, társas életmód.

Azonban az éjszakai életmódjuk miatt igen nehezen megfigyelhető orrtükrösök közül többről is kiderült a közelmúltban, hogy a hím és a nőstény párban él, így a kérdés összetettebbé vált.

Egy nemzetközi összetételű kutatócsoport számolt be a főemlősök társas viselkedésének múltját feltáró kutatásról a PNAS folyóiratban. A Zürichi Egyetem foglalta össze a kutatás eredményét.

A szakemberek ma élő főemlősök társas viszonyait alapul véve statisztikai elemzéseket készítettek. A társas viszonyok megfigyeléséről hosszú évek alatt gyűjtötték össze az adatokat a kutatók, több mint 200 főemlősfaj 500 egyedi populációja segítségével, elsősorban terepi kutatások alapján. A fajok több mint fele mutatott különféle társas berendezkedést, a leggyakrabban a hímekből és nőstényekből álló vegyes csapatok voltak ezek, mint pl. a csimpánzoké. Ezt az a típus követte, amelyben egy hím számos nősténnyel élt együtt (pl. a gorillák), ám a fajok negyede párban élt. Ezen adatok mellé még olyan más információkat is figyelembe vettek, mint az adott állat mérete, étrendje, élőhelye, és mindezek alapján számolták ki egy e célra kifejlesztett statisztikai modell segítségével, milyen lehetett a közös ős, mintegy 70 millió évvel ezelőtt.

A kövületek szerint az ősi főemlősök erdei életmódúak és kis termetűek voltak – ez pedig leginkább a párban élő fajokra jellemző ma. A modellszámítások is arra mutattak rá, hogy ez, a páros életmód volt az eredeti társas életmód, és mindössze a fajok 15 százaléka lehetett magányos életmódú. A nagyobb csoportok csak az evolúció későbbi időszakában alakultak ki. A kutatók hozzátették, a páros életmód nem feltétlenül jelentett monogámiát vagy épp közös utódgondozást, leginkább azt jelenthette, hogy egy bizonyos nőstény és egy bizonyos hím osztozhatott a pihenőhelyen és a territóriumon.

Ez azt is jelenti, hogy a korai főemlősök társas viselkedése jóval közelebb állt az emberéhez, mint hittük. Az ember esetében is sokan élnek párban, bár nem mindenki, hisz köztünk is vannak magányosak, de mindannyiunkat körbevesz a tágabb családi környezet és a társadalom.