Mégse fiatal T. rex az annak vélt ősmaradvány?

Az első Nanotyrannus lancensis ősmaradványra 1942-ben bukkantak rá az USA Montana államában, eleinte külön fajnak vélték, ám ezt követően évtizedeken át úgy gondolták a szakemberek, hogy egész egyszerűen fiatal Tyrannosaurus rexeket találtak. A T. rex és a Nanotyrannus egy időben, azonos helyeken éltek, talán ez is további gubancként jelentkezett a rokoni szálak kibontása során.

Dr. Nick Longrich a Bathi Egyetem, és Dr. Evan Saitta a Chicagói Egyetem kutatói újból megvizsgálták ezeket a kérdéses ősmaradványokat, és a Fossil Studies folyóiratban publikált eredmények szerint azt találták, hogy külön faj volt a Nanotyrannus. Felmérték az állat anatómiai jellegzetességeit, a csontokon látható növekedési gyűrűket (ezek a fák évgyűrűihez hasonlóak), és megvizsgáltak egy korábban nem azonosított, valóban fiatal T. rex ősmaradványt is.

A Nanotyrannus csontjának gyűrűi a csont külső rétegeiben egyre sűrűbben sorakoztak, vagyis lelassult az állat növekedése. Ez arra utal, hogy az állat már közel felnőtt korú példány volt, nem pedig egy gyorsan gyarapodó fiatal. A fiatal állatok csontjainak egyes gyűrűi szélesek, mivel ezek az állatok egy-egy év alatt sokat nőnek.

Az ősmaradványok egyedfejlődésének modellje szerint maximálisan 900-1500 kilósra és kb. 5 méteresre nőhetett egy Nanotyrannus, vagyis a 8000 kilós és több mint 9 méteres hatalmas T. rex mintegy 15 százalékát érték csak el.

„Amikor megláttam az eredményeket, igencsak leesett az állam. Nem számítottam rá, hogy ennyire egyértelműek lesznek” – mondta Dr. Longrich. „Ha fiatal T. rexek lettek volna, hatalmas sebességgel kellett volna növekedniük, évente több száz kilót felszedve, de semmi ilyesminek nem láttuk nyomát.”

Az elméletet támogatja az a tény is, hogy nem volt olyan fosszília, amelyben mind a T. rexre, mint a Nanotyrannusra jellemző tulajdonságok keveredtek volna. Ha azonos fajba tartozott volna a kétféle állat, akkor ilyen kevert tulajdonságú ősmaradványnak is kellene léteznie, de bármelyik fosszíliát is vizsgálták meg, azt egyértelműen be tudták sorolni a két faj valamelyikébe.

A Tyrannosaurus-félék más fajainál a fiatal és a felnőtt egyedek közt sehol se volt olyan különbség, mint itt a korábban egynek vélt T. rex és Nanotyrannus esetében. Például egy igen fiatal Tarbosaurus, ami a T. rex közeli rokona volt, nagyon is hasonlított a kifejlett egyedekre. „Ahogy egy kiscica hasonlít a macskára, vagy egy kiskutya a felnőtt kutyára, úgy a különböző Tyrannosaurus-félék fiatal egyedei is jellegzetesek. A Nanotyrannus pedig egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy T. rex.” – tette hozzá a kutató.

Felmerül persze, ha az eddig fiatal T. rexnek vélt állatok Nanotyrannusok, akkor hol vannak a fiatal T. rexek? „Ez mindig is az egyik fő kérdés volt. Hát most éppenséggel sikerült találnunk egy példányt” – mondta Longrich. „A kövületet évekkel ezelőtt találták, és becsomagolva hevert egy múzeum raktárának fiókjában, más, azonosítatlan csontokkal együtt, elfeledve.”

Dr. Saitta vizsgálta meg ezt az ősmaradványt, ami egy jellegzetes része a koponyának. Olyan csont, ami egyértelműen a T. rexre jellemző, és nem is hasonlít a Nanotyrannus ugyanezen csontjára. A kutatók szerint léteznek fiatal T. rex ősmaradványok, csak elképesztően ritkák (ahogy más hasonló dinók esetében is igencsak ritka a fiatal példány).

A kutatók úgy vélik, mindezek egyértelműen igazolják, hogy a Nanotyrannus egy önálló faj volt, ráadásul a jellemzői alapján még csak nem is tartozott a Tyrannosaurus-félék közé. Testfelépítése kevésbé robusztus volt, végtagjai, így a T. rex esetében nevetségesen aprónak tartott karok is hosszabbak voltak. Még a legnagyobb T. rex karja is rövidebb volt, sőt, a karmai is kisebbek voltak, mint a Nanotyrannus karja és karmai! A Nanotyrannus egyszerűen egy kisebb termetű, gyors és ügyes ragadozó lehetett, amely a mérete és puszta ereje helyett a sebességével válhatott sikeressé.

A Nanotyrannus története hosszú évek vitáira nyúlik vissza, nagyon ellentmondásos az őslénytanban az esete. Amikor eldöntötték, hogy fiatal T. rex, ezek a viták – egy időre – elcsitultak. Longrich 6 éve tudott közelebbről is megvizsgálni egy Nanotyrannus fosszíliát, és ekkor döbbent rá, hogy mennyi mindent félreértettek eddig vele kapcsolatban.

A dinócsontokat, különösen a gyakran hiányos csontvázakat különösen nehéz egymással összehasonlítani, és ezekből az adatokból leírni az egyes fajokat. Azonban a mostani példa is arra utal, hogy valószínűleg jóval több fajuk lehetett, mint ahányat eddig sikerült helyesen azonosítani. Longrich hozzátette: „Belegondolni is szédítő, milyen sokat nem tudunk még a leghíresebb dinoszauruszról. Elgondolkodtató, hogy mi másban tévedhettünk még.”

A vita nem fog ezzel lezárulni, ahhoz, hogy az ellentétes véleményen lévő szakemberek – vagy a mostani kutatók – véleménye megváltozhasson, újabb ősmaradványok vizsgálatára lesz szükség. Kérdés, hogy ezek hozzáférhetőek-e a kutatók számára, vagy szintén elfeledve hevernek egy múzeumi raktár pókhálókkal beszőtt polcai mélyén, esetleg még valami szikla belsejében várják a felfedezést. A T. rex kérdése sokakat érdekel, így valószínűleg még – a téma nagyságához illő képzavarral élve – elég sok bőrt le fognak húzni e csontokról.