A moszat az atomháború utáni étrend sztárja lehet

Az efféle helyzet természetesen a növényzet növekedését, így a mezőgazdálkodást is ellehetetlenítené, ezzel az élelmiszer-ellátás összeomlana. Egy nemrégiben elvégzett vizsgálatban arra jutott egy nemzetközi kutatócsoport, hogy a megoldást a moszatok jelenthetnék. Az Earth’s Future folyóiratban publikált eredményekről a Lousiana Állami Egyetem számolt be.

A kutatók a Gracilaria tikvahiae nevű ehető moszatot vizsgálták meg, egy nukleáris tél körülményeinek modellezésével. Arra jutottak, hogy még az olyan helyzetekben is megoldást jelenthetne, amikor se a halászat, se a mezőgazdálkodás nem működne.

„Az alternatív élelemforrások, mint a moszatok kritikus jelentőségűek a globális és a helyi élelmiszer-biztonság szempontjából az olyan, napfényt csökkentő események után, mint az atomháború vagy egy nagy vulkánkitörés” – magyarázta Cheryl Harrison, a kutatás résztvevője. „Az pedig csak idő kérdése, hogy az utóbbi mikor következik be, így jobb, ha felkészülünk. Mivel az óceán nem hűl le olyan hamar, mint a szárazföld, a tengeri mezőgazdaság jó megoldás lehet.”

A sötétzöld régiók az ideális, a világoszöld a még megfelelő területek a moszatok termesztéséhez. A világoskék nem alkalmas erre.

Forrás: Earth’s Future

A moszatok termesztéséhez nem szükséges ultramodern technológia, így ez is alkalmassá teheti egy ilyen helyzetre. A számítások során azt is felvázolták a kutatók, hogy bolygónk mely tengeri területei lennének alkalmasak a moszattermesztésre. Ezeken a világ élelemszükségletének 45 százaléka előállítható lenne, moszatként.

A kutatók számításai szerint igen gyorsan kiépíthetőek a megfelelő tengeri farmok, és akár egy éven belül is jelentős szerephez juthatna a globális élelmiszer-ellátásban az ezeken termelhető moszat. A moszat egy része közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas, míg a nagyobbik részéből állati takarmányt és bioüzemanyagot lehetne előállítani.

Emellett a moszatnak más szerepe is lehet. Segíthet megszüntetni az eutrofizációt, és ezzel az oxigénszegény vízrétegeket csökkenti. Emellett ha szarvasmarhákat etetnek vele, az a metánkibocsátásra lenne kedvező hatással (bár egy nukleáris tél esetében nem biztos, hogy épp tovább szeretnénk hűteni a bolygónkat, máskor azonban még jól jöhet e tulajdonsága).

A kutatók úgy vélik, már most érdemes lenne a világ országainak a moszattermesztésbe fektetniük, hogy ezzel előrelátó módon megelőzhető legyen egy globális éhínség a katasztrófa bekövetkezte idején. A világon jelenleg kb. 1600 négyzetkilométernyi területen zajlik moszattermesztés, és az éves hozam 35 millió tonna.

Némi problémát jelenhetne az, hogy a moszatokban felhalmozódnak az olyan, az ember számára nem túl hasznos elemek, mint a nehézfémek, de a jód mennyisége is jóval magasabb benne a szükségesnél. Ezek mennyisége azonban helyszíntől és évszaktól is függ, így a kutatók szerint megoldható volna, hogy egészségügyi következmények nélküli moszattal etessük az emberiséget. Arra vonatkozó adatok viszont egyáltalán nincsenek, hogy mi történik az atomháború kapcsán a környezetbe kerülő radioaktív anyagokkal, azok miként épülhetnek be a moszatokba. Épp ezért, bár nem baj, ha felkészülünk, mégis csak az volna az optimális megoldás, ha elkerülnénk az atomháborút.