A szerelem felforgatja az ember agyát

A szerelmesek agya az oxitocin nevű hormon révén megváltozik, eufóriát érzünk a szerelem hatására. Egy új ausztrál kutatásban azt sikerült felmérni, hogy pontosan miként is emeli agyunk piedesztálra a rajongásunk tárgyát már a szerelembe esés idején. A Behavioral Sciences folyóiratban közzé tett kutatási eredményről a Dél-Ausztrál Egyetem számolt be.

Az agyunk viselkedés-aktiváló rendszere (BAS) és a szerelemérzés közti kapcsolatot vizsgálták meg 1556 olyan fiatal alany segítségével, akik saját bevallásuk szerint szerelmesek voltak a vizsgálat idején (ez az érzés nem volt régebbi 2 évesnél). A BAS kapcsolatban van az ember dopamin-alapú jutalmazó és motiváló agyi folyamataival, és szerepet játszhat számos viselkedésünkben.

A kutatók arra jutottak, hogy amikor szerelmesek vagyunk, az agyunk másképp viselkedik: szerelmünk tárgya kerül az életünk középpontjába. (Ezen persze senki se lepődik meg, aki valaha is volt már szerelmes.)

„A szerelemről úgy gondoljuk, valamikor 5 millió éve, az emberszabású rokonainktól elszakadó evolúciós út során alakult ki. Az ókori görögök igen sokat filozofáltak róla, egyszerre tartották csodálatos és traumatikus élménynek. A legrégebbi ismert szerelmes verset időszámításunk előtt 2000 körülire datálták” – mondta el Adam Bode, a kutatás vezetője.

Azt eddig is tudtuk, hogy az oxitocin (amelyet szerelemhormonnak is hívnak) fontos szerepet játszik, mivel ismert volt, hogy hullámai az idegrendszerünkben és az ereinkben keringenek, ha szerelmünk tárgyával kapcsolatba kerülünk. Most azonban az bebizonyosodott, hogy nem önmagában dolgozik.

„Az, hogy a szerelmünk tárgya különösen fontossá válik számunkra, annak is köszönhető, hogy a szerelem hatására kibocsátott oxitocin a dopaminnal kombináltan fejti ki hatását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerelem az agyunkban aktiválja azokat az útvonalakat, amelyek a jó érzésekhez vezetnek” – tette hozzá Dr. Phil Kavanagh, a kutatás résztvevője.

Korábbi agyi vizsgálatok már feltártak aktivitást a szerelemzés hatására olyan területeken, ahol nem voltak oxitocin-receptorok, és már akkor sejthető volt, hogy a dopaminnak is lehet valami szerepe e folyamatokban. A kutatók a mostani felméréssel ezt igazolták.