Édesszájú gyümölcsevő denevér

A denevérek eredetileg rovarevők, azok a csoportjaik (mind az óvilági, mind az amerikai) is rovarevő ősökből fejlődtek ki, amelyek ma gyümölcsökből tartják fenn magukat. Azt talán ma már senkinek se kell elmagyarázni, hogy a rengeteg cukor mennyire megterheli a szervezetet és ezzel súlyos, végzetes betegségekhez vezethet. Nyilvánvaló, hogy azok az állatok, amelyek a magas cukortartalmú gyümölcs- vagy nektárfogyasztásra tértek át, ezt a problémát valahogyan meg kellett oldaniuk. Márpedig egy gyümölcsevő denevér igencsak édesszájú: naponta a saját testtömegének dupláját is elfogyaszthatja a magas cukortartalmú gyümölcsökből.

A Kaliforniai Egyetem (San Francisco) szakembere vezette nemzetközi csoport a Nature Communications folyóiratban mutatta be annak a kutatásának eredményét, amelyben kiderítették, hogy a gyümölcsevő denevérek miként kerülik el a diabéteszt ilyen cukorfogyasztás mellett.

„A diabéteszes ember szervezete vagy előállítani nem tud inzulint, vagy nem képes észlelni azt, emiatt pedig vércukorszint-szabályozási problémái lesznek” – magyarázta Nadav Ahituv, a kutatás egyik rangidős szerzője. „A gyümölcsevő denevérek azonban olyan genetikai rendszerrel rendelkeznek, amely hiba nélkül képes a vércukorszint szabályozására. Nagyon szeretnénk megismerni e rendszert, hogy így az emberek számára jobb inzulin- vagy cukorérzékelési gyógymódokat fejleszthessünk ki.”

A kutatók a denevérek hasnyálmirigyének és veséjének evolúciójára voltak kíváncsiak. Kiderült, hogy a gyümölcsevő denevér hasnyálmirigyében a rovarevő denevérekéhez képest extra inzulintermelő sejtek találhatóak, s emellett genetikai szinten is alkalmazkodott a rengeteg cukor feldolgozásához. Az állatkák veséi is eltértek a rokonaikétól, képesek voltak a nagy víztartalmú étrend ellenére is biztosítani azt, hogy ne veszítse el a denevér a szervezete számára létfontosságú sókat.

A gyümölcsevő denevér napi 20 órát alszik, majd 4 órán keresztül tömi magába a gyümölcsöket. E különleges étrendű jamaicai gyümölcsevő denevéreket a barna késeidenevérrel hasonlították össze, ez utóbbi faj kizárólag rovarokat eszik. A két állatfaj esetében, egyedi sejtekre szabott módszerrel azt mérték fel, melyik génjeik aktívak, illetve azt a DNS-szakaszt, ami a gének aktivitását szabályozza. Ennek segítségével megismerhették, hogy a szerveik egyes sejtjeiben a gének működése milyen kapcsolatban áll az állat étrendjével.

Míg a gyümölcsevő hasnyálmirigyében a vércukorszint szabályozásával kapcsolatos sejtekből volt sokkal több, addig a veséjükben a sókat a vérből visszatartó sejtek száma volt jelentősen nagyobb. A rovarevő denevérnél viszont a fehérjék lebontása és a víz visszatartása volt hangsúlyos, vagyis a rovarokból álló étrendhez alkalmazkodott.

A gyümölcsevő denevér DNS-ében eddig haszontalannak hitt hulladék DNS-ről a vizsgálatok azt derítették ki, hogy fontos szerepe lehet a hirtelen megemelkedő vagy leeső vércukorszint szabályozásában.

A denevérek igen gazdag és sokszínű emlőscsoportot képviselnek (és nagyon sokan is vannak: a világ ismert emlősfajainak ötöde, kb. 1400 denevér!), számos evolúciós sikertörténettel az immunrendszerüktől kezdve az étrendjükig. „A denevérek számomra afféle szuperhősök, mind rendelkezik valamilyen szuperképességgel, legyen szó a szonárjukról, a repülésükről, az alvadás nélküli vérfogyasztásukról, vagy a diabétesz nélküli gyümölcsdiétájukról” – mondta Nadav Ahituv.

A kutatás eredményei az emberi anyagcserezavar kezelésében kifejleszthető új módszerek lehetőségét is előrevetítik.