Félmilliárd éves ősféreg Grönlandról
518 millió éve, a kora kambriumban élt az az állat, amely az egyik legkorábbi nyílt vízi ragadozó lehetett.
Az észak-grönlandi Sirius Passet nevű őslénytani lelőhelyen kerültek elő azok a különös ősmaradványok, amelyek vizsgálata alapján egy eddig ismeretlen, ragadozó tengeri féregtípusra derült fény. A lelőhely egy igen fontos helyszín, ahol a híres kanadai Burgess-palához hasonló jellegű és gazdagságú, ám annál 10-15 millió évvel ősibb leletegyüttes található, szintén a kambriumból, és legalább olyan bizarr küllemű élőlényekkel.
A felfedezett ragadozóknak a Timorebestia nevet adták, félelmetes vadállat jelentéssel. Az állat oldalán uszonyok voltak, fején két hosszú antennát viselt, igen erőteljes szájszerve volt, és jó 30 centisre nőtt. Korának egyik legnagyobb úszó állata volt!
„Tudtuk már, hogy a kambrium időszak uralkodó ragadozói primitív ízeltlábúak voltak, mint a bizarr küllemű Anomalocaris-félék” – mondta Dr. Jakob Vinther, a Bristoli Egyetem paleontológusa, a Science Advances folyóiratban bemutatott kutatás vezetője. „Azonban a Timorebestia a mai nyílférgek távoli rokona volt. Ezek a mai óceánokban élő rokonok sokkal apróbb ragadozók, és a zooplankton a zsákmányuk.” A mai nyílférgek (Chaetognatha) mintegy 100 fajjal képviseltetik magukat, pár centisek, sokuk áttetsző, és egyáltalán nem tűnnek félelmetesnek.
A Timorebestia azonban kora óriásai közé tartozott, és a táplálkozási lánc csúcsa közelében tartózkodhatott. Ezzel olyan jelentős ragadozó résztvevője volt kora ökoszisztémájának, mint a mai óceánokban a cápák vagy a fókák.
Az ősállat emésztőrendszerében egykori zsákmánya, egy Isoxys nevű úszó ízeltlábú felismerhető maradványai is megőrződtek, ez a zsákmány egyébként a kor számos ragadozóját ellátta táplálékkal a lelőhelyen talált ősmaradványok tanúsága szerint. „Nagyon gyakoriak voltak a Sirius Passet kövületei közt, védelem gyanánt tüskéket viseltek a testükön, előre és hátrafelé nyúlókat is, de úgy tűnik, nem volt túl hatékony e védelem, mivel a Timorebestia nagy mennyiségben falta fel őket.” – magyarázta Morten Lunde Nilsen, a kutatás egyik résztvevője.
Ezek az ősi nyílférgek a legkorábbi kambriumi kövületek közé tartoztak. Míg az ízeltlábúak mintegy 529-521 millió éve jelentek meg a leletek közt, a nyílférgeket egészen 538 millió évre vissza tudjuk vezetni. Mind a mai nyílférgek, mint az ősi Timorebestia úszó ragadozók, így a kutatók úgy vélik, minden bizonnyal ők lehettek az óceánok uralkodó ragadozói, mielőtt az ízeltlábúak elterjedtek volna. Lehetett egy kb. 10-15 millió éves korszak, amelynek ők voltak az urai, még mielőtt a sikeresebb csoportok átvették tőlük a stafétát.
A mai nyílférgek a zsákmány megragadására használt szerve a fejen kívüli, külső kis szálkákból áll, a Timorebestia állkapcsa azonban a fején belül volt még. A leletek a nyílférgek evolúciójáról tanúskodnak. A mai nyílférgek idegrendszere egyedi és igen különleges, a hasukban található az idegrendszer központja, amelynek nyomait most a Timorebestia és egy másik, eddig vitatott besorolású állat, az Amiskwia hasában is azonosítani tudták. Ez gyakorlatilag azt is jelentette, hogy sikerült megtalálni a látszólag, külsejükben eltérő állatok közti evolúciós kapcsot.
A Sirius Passet igen északi elhelyezkedésű, 82,5 fokos északi szélességen található, de a kambrium idején még az Egyenlítő közelében helyezkedett el. Az itteni fosszíliákra nemcsak a rendkívüli gazdagság jellemző, hanem az is, hogy kiváló állapotban maradtak fenn, a finom szemcseméretű üledéknek és a feltehetően oxigénszegény ősi környezetnek köszönhetően. Emiatt lehet olyan anatómiai részleteket is megfigyelni az ősmaradványokon, mint az idegrendszer, izomzat vagy az emésztőrendszer. A kutatók szerint az egyébként csak 1984-ben felfedezett lelőhelyről még számtalan izgalmas lelet fog előkerülni.