Sebgyógyulás és rák
Meglepően sok hasonlóság van a sebeink gyógyulása és a rák kialakulása között, amelyet talán a gyógyításban is ki lehet használni.
Bárkivel előfordult már, hogy elvágta az ujját – és általában pár nap alatt be is gyógyult a vágás. Előfordul azonban, hogy egy seb elfertőződik, vagy az idősebbeknél az, hogy nem akarnak begyógyulni a nyílt sebeik. Azonban még problémamentes gyógyulás esetén is maradhat egy hegünk.
A sebgyógyulás a fő kutatási területe Sabine Werner sejtbiológus professzornak, a Zürichi Műszaki Egyetem, eredetileg biokémikus kutatójának. Azt vizsgálja, milyen mechanizmusok irányítják molekuláris és sejtszinten a sebgyógyulást, hegesedést. Sikerült már kimutatnia, hogy egy sejtnövekedési faktor, az aktivin nevű fehérje a fő irányító a sebgyógyulási folyamatban. Emellett azt is kimutatta, hogy ugyanez a faktor a daganat kifejlődésében is fontos tényező. Egérkísérletekkel és sejttenyészeteken végzett kísérletekkel kiderítette azt is, hogy az aktivin működésének időzítése és szintjének bizonyos értéke kulcsfontosságú a sebgyógyulásban. Ha túl kevés az aktivin, a seb nem gyógyul, ha túl sok, akkor gyorsan gyógyul, de nagyobb heg képződik közben.
Szintén egérkísérletekkel mutatta ki, hogy az aktivin magasabb szintje serkentette az egerekben meglévő bőrdaganatok növekedését és a környező szövetekbe hatolását is.
„Számos biokémiai folyamat van, ami a sebgyógyulásban és a különféle ráktípusokban is szerepet játszik. A sebgyógyulásnál a folyamat befejeződik, ha a gyógyulás véget ért, a rák esetében azonban szervezetünk elveszíti felette az irányítást, a rosszindulatú daganat pedig azt a folyamatot használja fel saját növekedéséhez, ami alapesetben a sebek gyógyulását eredményezné” – magyarázta a kutató.
Zürichi kórházakkal együttműködve Werner olyan sejtmintákat is kap a kutatásaihoz, amelyeket bőrdaganatos betegekből emeltek ki. Ezekkel végzett kísérletei kimutatták, hogy az agresszívebb daganatok rengeteg aktivint is termelnek, ami serkenteni fogja ezeket a biokémiai folyamatokat.
A kísérleteivel azon is dolgozik, ahogy a világon sok más kutató is, hogy egyre kevésbé legyen szükség élő állatokra a hasonló vizsgálatokhoz. Ehhez a minél jobban irányítható sejttenyészetek és ezek egyre sokrétűbb modelljei nyújthatnak segítséget. Sajnos azonban egyelőre még szükség van az állatkísérletekre, mert sejttenyészeteken számos komplex eseményt nem lehet vizsgálni, például a rákos daganatok áttétképzését.
Werner professzor abban bízik, hogy az aktivin hatásainak vizsgálatai új gyógymódok kifejlesztését eredményezhetik majd. Különösen a rákkellenes gyógyszerek terén lát nagy jövőt, olyan szerekben, amelyek azt akadályozzák meg, hogy az aktivin ne tudjon kapcsolatba lépni a daganatsejtekkel. A rákgyógyítással kapcsolatos kutatásai pedig a sebgyógyulási folyamatokban is hasznosak lehetnek, vagy épp a sebgyógyulást kutatók eredményei jöhetnek jól a rákkutatóknak. Az is lehet, hogy sikerül majd a nagy és csúnya hegek kialakulását megakadályozni.