Az ásítás hangja

Az ásítással végzett kísérletek alapján a dzseládapáviánok (Theropithecus gelada) hozzánk hasonlóan „elkapják” az ásítást, vagyis valami ellenállhatatlan kényszer arra vezeti őket, hogy ők maguk is ásítsanak. Ehhez azonban a majmoknak elegendő volt az is, ha hallották az ásítás hangját!

Bár számos, szoros szociális kötelékeket tartó állat számára ragadós az ásítás, a legtöbb állat hangtalanul ásít. Viszont az ember és a dzseládapávián hanggal is kíséri a szájtátását, ebben a pávián hasonlóvá vált hozzánk. Valószínűsíthető, hogy a hangos ásításnak mindkét faj esetében van valami funkciója is.

A Rennes-i Egyetem számolt be arról az új kutatásról, melyben olasz kollégáikkal közösen tárták fel az ásítás titkait, és azt, hogy különös kapcsolat áll fenn az ásítás és az empátia közt. A kutatók szerint ez amiatt lehet, hogy hasonló evolúciós utat járt be az ember és a pávián esetében a jelenség, feltehetően a komplex kommunikációhoz és a csoporttevékenységek összehangolásához is szükség lehetett e lépésekre.

A dzseládapáviánok közös ásító-koncertje nem sok egyedi ásítás összessége csupán, hanem szociálisan hangolt tevékenység eredménye. A felmérésből az derült ki, hogy amikor a páviánok a saját csoportjuk hímjeinek ásítását hallották, az jóval ragadósabb volt, mint mások ásítása. Ez amiatt lehet, mert e hímek társadalmi szerepe fontosabb.

Az ásításnak az lehet a feladata, hogy akkor is fenntarthassák a társas kapcsolatot, ha nem látják egymást az állatok. Erre az olyan rugalmas társas viszonyokat megélő fajoknál, mint a dzseládapáviánok vagy az ember különösen nagy szükség lehet. A kutatók szerint az empátiában is szerepe lehet ennek az összehangolódásnak – az együttérzés szintén jellemzi e páviánfajt is, az ember mellett. A dzseládapáviánok hangkommunikációja is sokban hasonlít egyébként az emberére.

Míg a mostani kutatásban állatkerti páviánokat (a német NaturZoo Rheine 106 fős csapatát) vizsgáltak, hamarosan elindul egy expedíció, amelyben eredeti etióp élőhelyükön szeretnék majd megfigyelni a dzseládapáviánokat. Persze ez nemcsak az ásítást fogja vizsgálni. Az már világossá vált, hogy az ásítás során kiadott hangok nem puszta melléktermékek, hanem fontos szerepük lehet a társas kapcsolatok ápolásában. Emellett az egyes egyedek közti érzelmi kapcsolatokat is megerősíthetik. Amikor az egyes egyedek az ásítás révén osztoznak a hangulatukon, önkéntelenül is összehangolódnak, s ez valamiféle empatikus folyamat eredménye lehet.