Jelentős átalakulás vár a családokra

1950-ben egy 65 éves nőnek átlag 41 rokona volt, ebben az unokatestvérek, nagybácsik, nagyszülők, unokák és mindenki a nagycsaládi környezetből beletartozott. 2095-ben azonban már csak 25 rokonból fog állni az átlagos nagycsalád bolygónkon. Ez közel 35 százalékos csökkenést jelent.

Nemcsak a rokonok száma csökken, hanem az is, ahogy egy nagyszülő segíteni tud például unokái felnevelésében. Ennek az az oka, hogy idősebben válnak az emberek nagyszülővé (is) és emiatt inkább már ők maguk szorulnak segítségre ekkor.

A Max Planck Demográfiai Kutatóközpont vezetésével született tanulmány a PNAS folyóiratban jelent meg, és az egész világra kiterjedően elemezte, mi változik a családokban a következő évtizedek során. A kutatásban egyrészt megvizsgálták, milyen volt a család a múltban, majd az ENSZ 2022-es világnépességi adatainak kivetítése révén, egy matematikai modell segítségével kiszámították, milyen lesz a jövőben.

A családok (egyenesági és oldalági rokonság alapján) jelenleg is nagyon eltérő méretűek világszerte, így a változások is eltérően érintik majd az egyes régiókat. A számítások szerint ugyan mindenhol kisebbé válnak majd családok, ám a legnagyobb mértékben a latin-amerikaiak mérete zsugorodik. E régióban az 1965-ös adatok szerint 56 rokona volt az elképzelt átlagos, 65 éves nőnek, 2095-re csak 18,3 rokona lesz. Észak-Amerikában és Európában viszonylag kicsik a családok, a 65 éves nőnek 1950-ben 25 rokona volt, 2095-ben 15,9 lesz.

Az elöregedő társadalmak miatt különösen fontos megérteni a családi viszonyokat, mivel a kisebb utódnemzedéknek kell majd a kisebb családdal rendelkező idősekről gondoskodnia. „A kutatásunkkal igazoltuk, hogy a rendelkezésre álló rokoni források elapadóban vannak világszerte. Ahogy az egyes emberek és rokonaik közti korkülönbség növekszik, az embereknek nemcsak kisebb családi hálózatuk lesz, hanem öregebb is. Gondoljunk csak arra, hogy a jövőben valószínűleg több lesz a nagyszülő, dédszülő. Bár elvileg ez segíthetne a gyermeknevelési problémák megoldásában, ám a nagy- és dédszülők már maguk is segítségre szorulhatnak” – magyarázta a kutatást vezető Diego Alburez-Gutierrez.

A kutatók hangsúlyozták, hogy fontos lenne a szociális ellátórendszert fejleszteni, erre áldozni, hogy az emberek életminősége minden életszakaszukban megfelelő szinten maradhasson. Jelenleg a világ népességének legnagyobb része nem fér hozzá semmilyen magas szintű szociális ellátórendszerhez, így számukra a család jelenti az egyetlen lehetőséget. Ez valószínűleg a jövőben is ugyanígy marad majd. A családok átalakulása azonban minden térségben olyan társadalmi változásokat eredményez majd, amelyet a döntéshozóknak is figyelembe kell venni.