Karcsúbb lehetett a Megalodon, mint hittük

Az óriásfogú cápát a mai nagy fehér cápához hasonló, ám annál sokkal nagyobb termetű, félelmetes tengeri csúcsragadozóként képzeljük el, az állat a 15, de akár a 20 méteres nagyságot is elérhetett a feltételezések szerint. Azonban a meglehetősen hiányos ősmaradványok alapján nem könnyű helyes következtetéseket levonni az állat egykori testéről. Emiatt is használták modelljéül a nagy fehér cápát az eddigi ábrázolásaiban, ám ez az ábrázolásmód arra utalt, hogy az óriásfogú cápa tömzsi, kerekded testű állat volt.

A Kaliforniai Egyetem (Riverside) vezette nemzetközi kutatócsoport azonban új modellezést végzett, és arra jutott, hogy a Megalodon karcsúbb testalkatú lehetett, mint eddig hittük. A kutatásról a Palaeontologia Electronica folyóiratban számoltak be.

„Kutatócsoportunk újravizsgálta a leletanyagot és arra jutott, hogy a Megalodon karcsúbb, és talán még hosszabb volt, mint hittük. Ezért úgy gondoljuk, jobb modellfaja volna a mai makócápa” – mondta Philip Sternes, a kutatás vezetője. „Ettől még könyörtelen ragadozó volt az ősi óceáni tápláléklánc csúcsán, azonban a testéről alkotott új képünk alapján a viselkedése más lehetett.”

A kutatókat az indította vizsgálatra, hogy a korábbi becslések során olyan nagyon különböző méreteket adtak meg az egyes szakemberek az óriásfogú cápa testhosszára, még akkor is, amikor ugyanazt az ősmaradványt vizsgálva következtetett két kutatócsoport. Emiatt a Megalodon csigolyáinak maradványa alapján most a kutatók új összehasonlításokat végeztek a mai cápafélékkel. CT-vizsgálattal rendkívül precízen megmérték egy ma élő nagy fehér cápa teljes gerincét, és összevetették a Megalodon korábbi gerinc-rekonstrukciójával.

„Bár hatalmas ragadozó cápa volt, nem egyszerűen egy felnagyított, ma élő nagy fehér cápát kell látnunk benne” – tette hozzá Sternes.

Az újonnan felvázolt testalkat alapján újra kell gondolni a korabeli tengeri ökoszisztémában betöltött szerepét is, és azt, ahogy a jelenléte hozzájárult az óceánok élővilágának evolúciójához.

Bár a Megalodon így is az óceánok valaha élt legnagyobb ragadozói közé tartozott, ám a hosszabb testhez hosszabb emésztőrendszer is járt. Ez azt jelenti, hogy az óriásfogú cápa több tápanyagot tudott felvenni a zsákmányaiból, és így valószínűleg ritkábban kellett táplálkoznia, mint eddig gondoltuk. „Hosszabb emésztőrendszerrel tovább bírta anélkül, hogy vadásznia kelljen, ez pedig a tengeri élővilág számára kisebb ragadozói nyomást jelentett” – mondta Sternes. Hozzátette, ezzel sokkal kevésbé lehetett hatása a Megalodonnak a korabeli cetfélék állományára.

A szakemberek sokáig úgy vélték, az óriásfogú cápa végzetét a táplálékhiány jelentette, ám Sternes a friss méréseken és modellezésen alapuló új elmélettel állt elő: „Úgy gondolom, különböző tényezők együttese járulhatott hozzá a Megalodon kihalásához, ám ezek közt az egyik a nagy fehér cápa kialakulása lehetett, amely valószínűleg agilisebb lehetett, s ezzel hatékonyabb vadász, mint a Megalodon.”

A kutatók szerint az új értelmezésnek az egész tengeri élővilágra tovagyűrűző, máig érezhető hatása lehetett. A friss eredmények számos további kutatáshoz adnak kiindulási alapot.