Energiát is termel és a cunamik ellen is véd

A tengerpartokon sokfelé találkozhatunk olyan védőfallal, ami a magasba csapó hullámokat megfékezi, s megakadályozza, hogy a szárazföldre jelentős mennyiségű víz jusson. A városok, kikötők védelmére már az ókor óta építünk efféle falakat, a közel 30 ezer kilométernyi tengerparttal rendelkező Japánban azonban különösen nagy jelentőségűek. Egyrészt a régió tájfunjainak vihardagályai ellen, másrészt a szigetország térségében gyakori cunamik ellen is védelmet kell nyújtsanak e falak. A japán kutatók a Renewable Energy folyóiratban mutatták be elképzelésüket a különleges, kettős funkciójú tengeri falról, a kutatást a Eurekalert ismertette.

Az elképzelések szerint az így felépítendő, mozgatható „kapukat” a kikötők bejáratához tervezték, és azokban az időszakokban, amikor az adott kikötőben nincs forgalom – például éjjel vagy hétvégén – zárva is lehet tartani őket. Ebben az állapotában tud áramot termelni, a két oldalán lévő vízszint különbségének köszönhetően. A termelt áramot akkumulátorban tárolják, és ezzel mozgatják magát a tengeri falat. Jelenleg nincs még a világon hasonló elven működő tengeri fal, ami saját energiaellátását is biztosítaná.

Japán partjai mentén az árapályerőművek létesítése nem volna kifizetődő, mivel alapvetően nincs nagy különbség az apály és a dagály szintje között. A most tervezett fal azonban a kicsi, akár 10 centis különbséget is képes kihasználni, ehhez a fal egyes elemeit egymástól 30 centire helyezik el, és a köztük lévő réseken átcsorduló víz energiáját csapolják meg kis turbinákkal, amelyeket egymás fölé építenek be a mozgatható falakba.

A kutatók Japán több tucatnyi kikötőjére kiszámították, hogy vajon kivitelezhető lenne-e az így működő tengeri védőfal, tudna-e elég áramot termelni a saját működtetéséhez. Ezekből 9 helyen nagyon jó megoldást jelentene, 14 helyen még jó volna, azonban 33 helyen nem volna elég a termelhető áram a mozgatáshoz. Viszont ezen felül 20 olyan megfelelő kikötő is volt, amelyek a Nankai-árokkal szemközti elhelyezkedésűek, ez az árok pedig hírhedten hatalmas erejű (óriás-nyírási típusú) földrengésekre képes. E helyszíneken az ilyen kikötőket és környéküket védő tengeri fal a cunamik miatt különösen nagy jelentőségű volna.

A legtöbb áramot termelni képes kikötők ráadásul egy olyan régióban helyezkednek el, ahol a főbb ipari központokat (acélipar, vegyipar, hajógyártás) óvhatnák e tengeri falak, és az általuk termelt energia egy vészellátó rendszert is működtethetne itt.