Kutya-arcfelismerés a veszettség ellen

A Washington Állami Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben a kutya-arcfelismerő applikációt Tanzánia területén tesztelték a kutyák veszettség elleni oltása kapcsán. A veszettséget Európában elég jól kordában tartjuk a kutyák (és remélhetőleg a kijárós macskák) rendszeres védőoltásaival, valamint a vadon élő rókák csalétkes vakcinázásával, azonban a világ kevésbé gazdag régióiban sajnos sokkal rosszabb a helyzet.

Évente mintegy 60 ezer ember hal bele a veszettségbe, és e fertőzéseket több mint 99 százalékban kutyaharapáshoz lehet kötni. A kutyák oltásával kapcsolatos nyilvántartást pontosan kell ahhoz vezetni, hogy igazán hatékonnyá váljon a rendszer, ehhez azonban az is kell, hogy az egyes kutyákat azonosítani lehessen. Míg egy gazdagabb országban megoldható a mikrocsipes nyilvántartás, addig egy afrikai vagy indiai faluban ezt nehéz elképzelni ma még. Ahhoz, hogy a nyájimmunitás működjön, és ne alakuljanak ki veszettség-járványok, a kutyák legalább 40 százalékát be kell oltani egyszerre, egy adott területen (a WHO ajánlása szerint 70 százalékát kell oltani).

Erre a problémára jelenthet megoldást az az arcfelismerő applikáció, amelyet ezúttal a kutyák arcvonásaihoz kalibráltak. „Mivel a háziasított kutyák jelentik az embereket megfertőző veszettség fő forrását, ezért az emberi veszettség megfékezéséhez a kutyákat kell tömegesen beoltani” – magyarázta Felix Lankester, a kutatás vezetője. Mivel a mikrocsip drága, a nyakörveket pedig bárki el tudja távolítani a kutyákról, ezért más megoldást kell találni az oltás igazolására. A kutatók a kifejlesztett applikációhoz nagy reményeket fűznek: ha a kutya-arcfelismerő beválik, akkor ez a szegény régiókban alkalmazható módszer lehet.

Az applikáció a betáplált (lefotózott) kutyaarcok számos jellemzőjét vizsgálja, és a legjobban egyezőket mutatja meg a felhasználónak, vagyis az oltásokat regisztráló szakembernek, aki eldönti, hogy valóban egyezik-e az adott kutya azzal, amelyet az applikáció javasol. A felismerőképesség nagyban függ a képek minőségétől is, a tesztek alapján, ha a rossz minőségű fotók is az adatbázisban vannak, a már oltott kutyákat 80 százalékban volt képes azonosítani az applikáció, az oltatlanokat pedig 98 százalékban. Ezen még sokat lehet javítani, a tesztek alapján a jó minőségű képek használatával közel tökéletes lehet a kutyák arcfelismerése, amennyiben a használó személyzet is kellően tapasztalt már.

A kutatók azért arra felhívták a figyelmet, hogy egészen másképp viselkednek a kutyákkal Tanzániában, mint ahogy mi azt megszoktuk. A kutyák, bár van gazdájuk, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megfogják és leültessék őket, így pedig eléggé nagy kihívás jó minőségű fotót készíteni mobiltelefonnal (másképp is…). A szakemberek úgy tapasztalták, a kutyákat nagyon zavarta az is, hogy tömegesen összeterelték őket, illetve az, hogy nem volt árnyék, ahova behúzódhattak volna a forró afrikai nap elől. Emellett az is gondot jelenthet, ha a tulajdonos összekeveri a kutyák nemét, vagy a rossz fényviszonyok miatt tévesen kerül az adatbázisba a kutya színe. Nagyon magas a kutyakölykök aránya (35 százalék!), és az egyelőre nem világos, hogy mennyire képes ezek esetben az applikáció a kutyákat idősebbként is felismerni. Azonban, ha a technikai kihívásokat sikerül megoldani, és sikerül jól lefotózni a kutyákat, akkor az app akár 98,9 százalékban is helyesen azonosíthatja az egyes, abszolút keverék, fajtajelleg nélküli ebeket.