Afrikai óráspatkánnyal az aknamezők felszámolásáért

2024.01.28.Balogh Boglárka

National Geographic Magyarország

Gambiai óriáspatkányok segítik immár két évtizede kiszagolni a taposóaknákat a világ számos területén, köztük Kambodzsában is.

Sosem gondoltam volna, hogy önszántamból valaha egy patkányt, ráadásul macskányi méretűt fogok a karjaimban tartani. Ezron, a HeroRAT, azaz hős patkány, annak a Tanzániában született és ott kiképzett osztagnak a tagja, akik azért utaztak Kambodzsába, hogy megtisztítsák a terepet a 20. század véres harcai során elhullajtott mintegy 6 millió taposóaknáktól.

A méretes rágcsáló hirtelen felszalad a karomon, a hajam alól csak a hosszú petrezselyemfarka látszik ki, amelyet gondozói minden bevetés előtt napkrémmel óvnak a perzselő naptól.

Mint fajtájának összes tagja, Ezron is rosszul lát, mivel természetes környezetében csak este aktív, most, a délutáni fényben csupán hunyorog. Mikor a vállamon át a hátam közepére ér, rózsaszín lábaival erősen megtámaszkodik, felsőtestét előre nyújtja, azonnal megérzi a táskámban felejtett banán édes illatát.

A patkányokat kiképző nonprofit szervezetnél, az APOPO-nál vagyok személyes látogatáson a kambodzsai Siem Reapben, az oktató-bemutatók után érkezem, késő délután, akkor a turisták már hazamentek.

„Van olyan nap, hogy kétszáz ember is megfordul nálunk – lép mellém Chantrea, a centrum egyik dolgozója, épp a kirakott ismertetőplakátokat nézegetem. Persze nagyon örülünk annak, hogy ennyien hírét viszik a munkánknak.”

Mielőtt kimennénk a bemutatóterepre, Chantrea elém tesz egy brosúrát, az APOPO története van benne vázlatosan. Ahogy a fiatal lány meséli, a szervezet kezdetben kutatás-fejlesztési szervezetként alakult meg Belgiumban még az 1990-es években, céljuk az volt, hogy kidolgozzanak egy olyan technikát, amellyel a patkányok érzékszerveire támaszkodva tudnának akár betegségeket felismerni, akár taposóaknákat felkutatni. Az ötletgazda, Bart Weetjens korábban kisállatokat, köztük laboratóriumi patkányokat tartott otthon. Egyik nap a kutatásai közben bukkant rá arra a cikkre, amely a futóegerek egyfajta szagérzékelőkként való használatáról szólt.

Bart úgy vélte, hogy a patkányok rendkívül érzékeny orruknak és edzettségüknek köszönhetően talán jó segítséget jelenthetnének a taposóaknák megkeresésében.

A férfi korábbi egyetemi oktatójához, Prof. Mic Billethez, az Antwerpeni Egyetem Termékfejlesztési Intézetének alapítójához fordult az ötletével, aki teljes mértékben támogatta tanítványát, és rendelkezésre bocsátotta személyes erőforrásait az új kezdeményezés további vizsgálatához és népszerűsítéséhez. Később aztán az Antwerpeni Egyetem evolúcióbiológiai tanszékének rágcsálószakértőjével is összeültek, és közösen arra az elhatározásra jutottak, hogy mivel a legtöbb taposóakna Afrika-szerte keseríti meg az ottaniak életét, hosszú élettartama és afrikai származása miatt a gambiai tasakos patkány lehetne a tökéletes jelölt.

Az APOPO aztán 1997. november 1-jén indította új projektjét, állami támogatással elkezdték felépíteni az állatok kiképzésére és tenyésztésére szánt kenneleket. Nem sokkal később felvették a kapcsolatot a tanzániai Morogoróban található Sokoine Mezőgazdasági Egyetemmel (SUA), és megrendelték a gambiai patkánycsapat alapítópárjait.

Később a belga-afrikai együttműködés annyira sikeres lett, hogy a tenyésztő-és oktató állomás Tanzániába költözött, bevetették az első, HeroRATnak elkeresztelt egyedeket Angola és Mozambik területén, majd amikor az APOPO 2003-ban támogatást kapott a Világbanktól, elkezdődhetett a rágcsálók tuberkulózis kimutatására való tréningje is. Ma az APOPO és csapata nyolc országban van jelen.

Kisétálunk Chantreával a bemutatótérre, amelyet pont úgy rendeztek be, ahogy egy aknamezőn is dolgoznának a szakértők. A kezelők már hozzák is Ezront. A rágcsálóra egy apró méretű hám van szerelve, amelyre kétoldalt 50-50 centiméteres zsinórt akasztottak pórázként.

„Az aknamezőket mindig elő kell készíteni, a jelzőszalagokat kihúzni, a patkányokat pedig pórázon vezetni – mutatja Chantrea, mit csinál épp a két, terepen dolgozó munkatársa. „Bár az állatok egy méterről már képesek megérezni a TNT szagát, mivel nem sétálnak egyenesen, mint a kutya, segíteni kell nekik. Most figyelj! Két bomba van elhelyezve a homokban, mindkettő klikkel majd, de csak az egyikben van TNT származék. Nézd meg, hogy reagál Ezron!”

A méretes rágcsáló elindul a zsinórok mentén, ahogy halad, orra hol magasan a levegőben, hol mélyen, szinte a homokot szántja vele. Valamit észlel, megáll, ránéz a kezelőjére, nem mozdul tovább. Hirtelen egy klikk hallatszik, mire Ezron kaparni kezd, és megtalálja az aknát. Ügyesen szerepelt, kap egy mogyorót.

A következő már a TNT származékkal eldugott akna. Ezron most egy méterrel arrább kezdi el a munkát, a fél terepet megtette már hosszában, amikor megtorpan. Ismét beleszagol a levegőbe, futni kezd, majd gyorsan kaparni. Mikor megtalálja a bombát, meghallom a jól ismert hangot: klikk.

„A patkányok ahogy megtalálják a bombát, azonnal kaparni kezdenek. A kereső kutyáknál azért jobbak, mert kevesebb mint másfél kilogramm a tömegük, elég könnyűek ahhoz, hogy átsétáljanak a taposóaknákon, anélkül hogy beindítanák a nyomásgyutacsukat” – magyarázza Chantrea. „A kis gyalogsági aknák, amelyeket a háborúban használtak, körülbelül öt kilogrammos vagy annál nagyobb, lefelé irányuló nyomás hatására robbannak fel. Bár mai napig dolgozunk fémdetektorokkal is, de a konzervdobozok vagy más, ártalmatlan fémtárgyak állandó jelzése miatt a munka lassú. Ezron például 30 perc alatt akár egy futballpályányi területet is képes megtisztítani, ez egy embernek akár egy egész napjába is kerülhet.”

Ahogy Chantrea magyarázza, a tenyészpárokat korábbi, jól teljesítő egyedekből válogatják össze, alkalmanként azonban helyi, vadon élő hím patkányokat is befognak a génállomány diverzitásának biztosítása érdekében. A hímeket aztán két hónapon belül szabadon engedik, mielőtt megszoknák az új környezetüket. A párokat körülbelül öt hétig tartják közös kennelben, majd a hímeket elválasztják a fiatal kölykök védelme érdekében. A patkányalomba általában egy és öt kölyök születik, akik három hétig zavartalanul maradnak az anyjukkal, mielőtt megkezdik a képzést.

Négy-öt hetesen teszik meg az első lépést a HeroRAT-té válás felé, ekkor a kölykök elkezdenek szocializálódni. Az APOPO kiképzői kezdetben ölben hordozzák őket, megismertetik velük a környezetüket, a hangokat, szagokat és zajokat, cél, hogy minél hamarabb hozzászokjanak az edzési területhez és kezelőikhez is.
A szocializációs tesztek sikeres elvégzése után a patkányok körülbelül tízhetes korukban elkezdik az alapképzést. Először megtanulják felismerni a klikkelést, amely után azonnal jutalmat kapnak, hogy később ezt a nagyon tipikus hangot az étellel társítsák. A jutalom lesz a motivációjuk, hogy olyan gyakorlott műveleteket hajtsanak végre, mint a célszag felkutatása.

Miután a patkányok megértették a klikk és a jutalom közötti összefüggést, megtanítják őket arra, hogy különbséget tegyenek a mindennapi szagok és a célszag (akár a TNT, akár a TB-pozitív köpetminták illata) között. Először a felismerni kívánt szaggal ismertetik meg őket, amelynek az erőssége a tréning során fokozatosan csökken, a kiképzők bővítik a patkányok területét, így a környezetben megtalálható illatok is megjelennek, míg végül a rágcsálók valós körülmények között képesek lesznek kiszimatolni a TNT-t vagy a tuberkulózist.

„Jelenleg hatvan patkány dolgozik Kambodzsában, akik orvosaikkal és trénereikkel együtt érkeztek a tanzániai bázisukról – mondja Chantrea, miközben Ezron már egy ideje a karomon, a nyakamon és a vállamon körbe szaladgál. Fiatal kezelője izeg-mozog, későre jár, a rágcsálónak ideje visszamennie a helyére, de Ezron füle botját se mozdítja, azon morfondírozik, hogyan kéne a kukából valamit kiguberálni.

„Az összes bevetett rágcsálónak van neve, társként kezeljük őket, hiszen azért érkeztek ide, hogy életeket mentsenek. Az APOPO által használt afrikai óriáspatkányok nyolc évig, mintegy négyszer tovább élnek, mint európai rokonaik. Ennek köszönhetően a kilenc hónapos kiképzés után akár öt évig is kutathatnak az aknák vagy épp a tbc-s betegek után. Mindezt azért, hogy kapjanak egy kis banánt.”

Ezron, mintha értené, miről beszélünk, a banán szóra felkapja a fejét. Kezelője hangosan felnevet, megsimogatja a rágcsáló fejét, és egy ujjnyi vékony banánt kettétör, majd a patkány elé rakja. Ezron két lábra áll, mellső lábaival megfogja a csemegét, és aprókat harap. Mikor megunja, az egészet betolja a szájába. Végül megun engem is, kezelője visszaviszi pihenni a kennelbe.

„A HeroRAT csapattal a munka nagyon korán kezdődik, hajnal négykor már kel a tábor – mondja Chantrea, és bekísér a videószobába. „A kezelők kiveszik a patkányokat a kennelekből, majd autóval mennek ki az adott aknamezőre. A korai kelés oka a nagy meleg, illetve az állatok éjszaka aktív életmódja. Egy patkány egy nap akár 400 négyzetméternyi területet is képes átkutatni. Ahogy az állat bombára bukkan, megérkezik az elhárító csapat, és felrobbantják azt biztonságos körülmények között. A legtöbb állat karrierje akkor ér véget, amikor már nem annyira motiváltak a munkában, nem kelnek hajnalban izgatottan, hogy kimehessenek a terepre, inkább egyre több időt töltenek szőrük ápolásával és alvással.”

A Landmine Monitor szerint Kambodzsa a világ egyik leginkább elaknásított országa, több mint 1000 négyzetkilométert kellene még megtisztítani tőlük, számuk több százezerre tehető, kezelésük jelentős humanitárius és társadalmi-gazdasági kihívást jelent, hiszen a legtöbb robbanóanyag mezőgazdasági területen van a földbe ékelődve. Ma napig vannak olyan útszakaszok, magánbirtokok, amelyek húsz éve használhatatlanok, arról nem beszélve, hogy a taposóaknák által okozott kb. negyvenezer sérülés több mint fele a gyerekek életét tette tönkre.
Az APOPO elsősorban a Kambodzsai Aknaelhárítási Központtal (CMAC) együttműködve 2014 óta távolítja el a taposóaknákat és egyéb robbanóanyagokat Kambodzsában. A kereső kutyák és patkányok mellett a csapat több mint száz főből áll, akiknek többségét az aknák által érintett területekről toborozták, és képezték ki.
A projekt sikerességét mutatja, hogy tíz év alatt mintegy 33 millió négyzetméternyi területet szabadítottak fel, és adtak vissza a tulajdonosaiknak, és több mint 49 000 taposóaknát és robbanószert semmisítettek meg biztonságosan.

Az APOPO szerint a HeroRAT csapat a jövőben hatalmas lehetőségeket kínál olyan, más társadalmi kihívások megoldásában is, mint például az agyi rendellenességek kimutatása vagy épp a vadon élő állatok illegális kereskedelme során a tülkök, agyarak, tobzoskák és egyéb csempészáru kiszimatolása.

#taposóakna