Soksejtes élet már 1,63 milliárd éve

Egy kínai vezetésű nemzetközi kutatócsoport Kína északi részén, a Chuanlinggou-kőzetformációból előkerült mikrofosszíliákat elemzett. A Science Advances folyóiratban közzé tett eredmények szerint, ezek a kiváló állapotú mikroszkopikus ősmaradványok a legkorábbi sejtmaggal rendelkező soksejtes élet nyomait rejtik. A kutatást a Kínai Tudományos Akadémia ismertette.

A soksejtes életről, annak egyszerű formáiról számos igen régi mikrofosszília áll rendelkezésre. Ezek esetében ne olyan összetett élőlényekre gondoljunk, amelyek sejtjei különféle feladatokat láttak el és ez alapján elkülönültek, hanem olyan egyszerű lényeket, amelyek azonos típusú sejtek csoportjaiból, kolóniáiból épültek fel, mint pl. egy algafonál vagy egy cönóbium.

Ezek a laza sejtcsoportok már jó egymilliárd éve is léteztek, több kontinensen rábukkantak már a nyomaikra. Voltak ugyan még régebbi többsejtes eukarióta maradványnak tartott kövületek is, ám ezek elég ellentmondásosak, mivel számos részletük, például a sejtszerkezetük nem megfigyelhető. A kínai kutatók most egy 1989-ben leírt Qingshania magnifica nevű élőlényt vizsgáltak meg alaposan. A finom szemcsés palában feltárt, sorba rendezett sejtekből álló fonalakról az első beszámolókban még rossz minőségű felvételek jelentek meg, és olyan kínai folyóiratban közölték ezt 1989-ben, amely a világ nagy része számára elérhetetlen volt. Emiatt nem is figyelhetett fel senki az akkori felfedezésre.

A palából kivont sejtfonalak maradványait most újra megvizsgálták, és a modernebb technológia segítségével kiváló minőségű felvételeket is közöltek róluk a kutatók. „Az elágazásmentes, egy vonalba rendeződő sejtszálak minimum 2, de akár 20-nál is több egyedi, hordó alakú sejtből épülnek fel. Ezek 20-194 mikrométer szélesek, és a nem teljes szálak 860 mikrométer hosszúak lehetnek. E fonalak az alakjuk változatossága szerint valamiféle komplexitást is mutatnak” – mondta Miao Lanjün, a kutatás egyik résztvevője.

A több száz mikrofosszília egyes darabjait megmérték, és az egyes szálak vagy végig egyforma szélesek, vagy elkeskenyednek, néha csak a végüknél. Az elemzések szerint egyetlen létformát képviselnek e sejtek, a kutatók szerint azonosak azzal, amelyet az 1989-es kutatásban leírtak korábbi kollégáik.

Különösen fontos azonban az egyes sejtek belsejében látható kerekded szerkezet, amely 15-20 mikrométer átmérőjű. Ezeket a kutatók a mai egyes eukarióta algákra is jellemző, spóraszerű szaporítóképletnek gondolják – s ezzel a Qingshania-ról is úgy vélik, valószínűleg spórákkal szaporodhatott. Ez, és a sejtek viszonylag nagy mérete arra utal, hogy itt is eukariótáról lehet szó, mivel a sejtmag nélküli, fonalas szerkezetet öltő élőlények (pl. baktériumok, archaeák) nem ilyen komplexek, és nagyságrenddel vékonyabbak. A Qingshania-hoz leginkább hasonló modern élőlények a fonalas zöld algák lehetnek.

E vizsgálatok mellett a kutatók a kövületeket spektoszkópokkal is megvizsgálták, ezzel az összetételükről lehet képet kapni. Ezt ugyanebből a palából való cianobaktérium-fosszíliákkal (ezek sejtmag nélküli lények) összehasonlítva a kutatók arra jutottak, hogy egészen eltérő volt a Qingshania a baktériumoktól. Ez is azt jelzi a kutatók szerint, hogy ez esetben sejtmaggal bíró lényről volt szó, feltételezik, hogy fotoszintetizáló alga lehetett.