Házi kedvenc okozta nyomok egy bűnügyi helyszíneléskor
Nem szabad elfeledni, hogy kutyáink és macskáink ragadozók, és ha napokig nem jutnak eleséghez a gazdi halála miatt, akkor rákényszerülnek azt enni, amit találnak.
Elég felkavaró a gondolat, hogy Rex vagy Cirmi megegye a földi maradványainkat, de ez a valóság, és ezt világszerte jól ismerik a helyszínelők. A két állatfaj azonban sokban különbözik e téren, és nem egészen úgy, ahogy gondolnánk. Egy nemrégiben a Forensic Science, Medicine and Pathology folyóiratban (vigyázat, a tanulmányban nagyon felkavaró képek találhatók!!!) publikált kutatás e kérdéskört járta körül, abból a szempontból, hogy milyen megkülönböztető jegyek alapján azonosíthatóak a házikedvenc okozta nyomok egy esetleges bűnügyi helyszíneléskor. A kutatók a tudományos szakirodalom egyedi adatainak ellenőrzése és összesítése mellett saját esettanulmányokat is végeztek.
Miért is fontos megérteni ezeket a lelkileg oly fájdalmas és felkavaró dolgokat? Például Chilében volt egy idős hölgy, akinek a tetemét, az arcát megrágta a kutya. Az igazságügyi szakértők egészen addig természetes halálokot sejtettek, míg nem készült róla CT, ugyanis a kutyarágás miatt eltűntek az arcáról a nyomok. Azonban a CT alapján kiderült, hogy a nőt leütötték rablás során.
Emellett a háziállat rágása miatt a halál beálltának idejét is nehezebb lehet megállapítani. Mivel nincsen világszintű adatbázis az igazságügyi szakértői vizsgálatokról, ezért nehéz azt megmondani, hány esetben fordulhat elő, hogy a házi kedvenc belecsócsál a gazdája maradványaiba, és sok esetben, ha nincs jelentőségük a kisebb rágásnyomoknak, azok jegyzőkönyvbe se kerülnek. A kutatók úgy vélik, jóval gyakoribb lehet ez, mint amit gondolnánk, különösen a beltéri haláleseteknél. Nagyobb az esélye akkor, ha a gazdi magányosan él, ha hirtelen hal meg, és ha elhanyagolt körülmények közt élt.
Az ember azt gondolná, a háziállata csak akkor fogja megrágni a földi maradványait, ha már nagyon éhes. Azonban a kutatások egész mást mutatnak: a kutyák akár már egy órával a gazdi halála után is belerághatnak annak testébe. A legtöbb eset, amelyről a kutatóknak tudomásuk van, kutyákhoz köthető, néhány macskákhoz, és csak egy rágcsálókhoz (egy hörcsöghöz). Vannak, akik számára az, ha Rex vagy Cirmi eszik a testéből a halála után, kimondottan vigasztaló gondolat, míg másokat egészen elborzaszt ennek a lehetősége is.
Rex a gazdi fejét, arcát, torkát kezdi először megrágni, majd a törzset, a bordákat, azok csontjait is elropogtatja. Több forrásban kitérnek arra, hogy a kutya akkor is belerágott a gazdiba, ha volt hozzáférhető elesége. A szakértők úgy vélik, ez abból adódhat, hogy a mozdulatlanná vált gazdi arcát eleinte szeretetből nyalogatja a megrémült kutyus, ahogy életében is tette, majd ez a nyalogatás, miután nem vált ki választ a gazdiból, evéssé változik. A kutyák nem egyszer teljesen lerágják a gazdi kézfejeit, lábfejeit is. Persze, a nyomok eltérnek a kutya méretéből adódóan is.
A macskák inkább tartózkodnak a „dögevéstől”, ám ha ráfanyalodnak, akkor az orr, a felső ajkak, vagy az ujjak az első célpontjaik, ezekről fejtenek le némi bőrt, húst. Ugyanezek a pontok azok, amelyekbe játék közben is beleharapdálnak. Azokban az esetekben, amikor valakinél sok (minimum tíz vagy annál több) macska él, akkor mélyebbre is jutnak, és lágy szöveteket (tüdő, szív, máj) is elfogyaszthatnak. Ilyesmire azonban kizárólag nagy macskacsapatokkal együtt élő gazdik számíthatnak.
A kutatók kidolgoztak egy követendő vizsgálati módszert arra, hogy meg lehessen állapítani, hogy valamilyen állat, vagy más okozhatta-e az adott testen látható sérüléseket.