Rendkívüli fa 350 millió éve

A megkövült fák a legtöbb esetben vagy a megkövült törzset, vagy a leveleket jelentik, de ezek együtt csak elképesztő ritkán maradnak fenn. Nem sok elképzelésünk lehet arról, hogy milyen felépítésű is volt egy-egy ősi növény lombkoronája. Azonban a Current Biology folyóiratban közzé tett felfedezés olyan fáról számolt be, amelynek kövülete együttesen őrizte meg a törzset és a lombozatot. A kövületekre a kanadai New Brunswick tartományban, a Sanford-kőbányában bukkantak rá, a környezet vizsgálata feltárta, hogy egy egykori tópart növényei voltak e fák, amelyeket egy erős földrengés hatására megcsuszamlott talaj temetett maga alá.

A fa törzse 16 centi átmérőjű volt, ezen spirálisan és igen sűrűn növekedtek a maradványokon 175 centi hosszú összetett levelek, amelyek így a pálmák koronájára emlékeztető formát alkothattak. A teljes lombozat kb. 20-30 köbméternyi volt, és az elrendeződés révén kiválóan kihasználta az összes elérhető fényt.

Összesen 5 megkövült fát találtak, egymáshoz igen közel, a legjobb állapotú esetében mintegy 200 levél maradványát azonosították. A levelek hosszúkásak voltak, a tövük közelében vaskosabbak, a végükön elhegyesedők. A levelek a fatörzs egy, nagyjából 75 centis, szakaszából nőttek ki. A levelek teljes hosszát az elhegyesedés aránya alapján 2,5-3 méteresre becsülték a kutatók. A különös lombkoronájú fák a Sanfordiacaulis densifolia nevet kapták, a kőbánya tulajdonosa, Laurie Sanford, és a sűrűn álló levélzet – densifolia – alapján

A fa a megtalált maradványai alapján legalább 2,65 méter magas lehetett, de a gyökeres része hiányzik, így ez nagyon konzervatív becslés. Mindenesetre a szakemberek úgy gondolják, az erdő középső szintjének részei lehettek ezek az üvegmosó kefére hasonlító fák. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 350 millió éve állt erdőségekben már megvolt a maiakra jellemző három szintes tagozódás, ekkor már éltek a teljes erdő magasságánál jóval kisebb, a legnagyobb fák közt beszűrődő fényt kihasználó középső szint képviselői, ez ekkor új stratégiának számított. A Sanfordiacaulis-hoz hasonló felépítésűek a ma élő páfrányfák (pl. Cyathaceae), ám nincs közük ezeknek a modern kori növényeknek a 350 millió éve élt fához.