Az áfonya kéksége

A Bristoli Egyetem számolt be arról a nemzetközi kutatásról, amelyben a kék gyümölcsök színének okait vizsgálták meg. Senki számára nem meglepetés, hogy a szilva vagy az áfonya kéksége nem pigmentből adódik, hisz ha ezeknek a gyümölcsöknek kipréseljük a levét, az pirosas árnyalatú lesz, a héjban található vörös pigmentek hatására. Ez arra utal, hogy valami olyasmi adja a kék színt, ami nem kerülhet bele a lébe.

Az állatvilágban elterjedt szerkezeti színekről már sokat tudunk, így a lepkék vagy madarak fémes árnyalatairól, de a kék szín önmagában is szerkezeti színre utal. Vajon az áfonya, a kökény, a szilva vagy a borókabogyó is ettől kék?

A kutatók elektronmikroszkóppal vizsgálták meg a gyümölcs héját, és azt találták, hogy a vékony viaszbevonat, ami a bogyót óvja, speciális szerkezetet öltött. Ez a mikroszkopikus szerkezet a fény kék és ultraibolya összetevőit úgy szórja, hogy az élőlények számára feltűnővé tegye a gyümölcsöt.

A madarak, mint e gyümölcsök fő fogyasztói, s ezzel a magjaik fő terjesztői kiváló színlátással rendelkeznek, beleértve az ultraibolyát is. A kutatók a gyümölcsről lekapart viaszt egy lapra felhordva és újrakristályosítva sikeresen leutánozták a gyümölcsök kék színét. Az így létrehozott réteg mindössze 2 mikrométer (a milliméter ezredrésze) vékony, láthatóan kék, és az ultraibolya tartományt is jól visszaveri. Ez a módszer új, környezetbarát festék kifejlesztéséhez is elvezethet, amely akár ehető anyagból is készülhet, hiszen csak a szerkezete a lényeges.

A gyümölcsökön lévő viasz számos számos feladatot ellát, például vízhatlanná teszi a gyümölcsöt, megóvja azt a kiszáradástól és más hatásoktól, amint azt a fenti példák is mutatják, szép színt is kölcsönözhet neki. A kék szín e formája számos, egymással nem rokon gyümölcsön is kialakult, ez azt jelenti, hogy az evolúció több alkalommal is rátért erre a színezési útra.