Ezért csóválják a farkukat a kutyák

A kutyák csóválják a farkukat, ha hazaérünk munkából, ha megkapják a vacsorájukat, ha meglátják a kedvenc labdájukat vagy a pórázt a kezünkben, vagy épp csak kiejtjük a „séta” szót, de ha ezek egyike sincs épp kéznél, akkor is biztos találnak valami okot, ami miatt csóválhatnak. Az ember úgy hinné, a csóválás a boldogság jele, a helyzet azonban ennél összetettebb. A Biology Letters folyóiratban nemrégiben egy összefoglaló tanulmány jelent meg e kérdésről.

Négy fő kérdés van, amivel a csóválást megmagyarázhatjuk.

Miként működik mechanikailag?

A csóválás egyszerű: a kutya oldalirányban mozgatja a farkát. Azonban egyes esetekben jórészt jobbra, más esetekben jórészt balra mozgatja, s ennek a kutyák számára van jelentősége is. Jobbra csóválnak, ha örülnek, ám a balra csóválás számukra a visszavonulást, tartózkodást jelzi, például egy domináns kutya megjelenését, vagy egy számukra agresszív lehetőséget tartogató helyzetben. Ez a kutyák agyféltekéinek aktivitásához köthető eltérés, és más kutyák farkcsóválásán is felismerik ezeket az eltérő hangulatokat. Azt is megfigyelték egy egyhetes kísérlet során, hogy a résztvevő kutyák egy idegen kísérletvezető társaságában eleinte balra csóváltak, az együtt töltött idő múltával pedig egyre inkább jobbra.

A farkcsóválás hormonális háttere kapcsán nem egyértelműek az eredmények, bár az bizonyos, hogy a kutya és gazdija örömteli találkozása oxitocin felszabadulásával is jár, így e hormon közvetett módon köthető a csóváláshoz.

Miként fejlődik ki?

Azt eddig senki se követte nyomon, hogy egy kutya születésétől kezdődően miként alakul ki és minként fejlődik a csóválás. Mindössze egy kutatás volt, amelyben a kiskutyák és a ember által felnevelt farkaskölykök egyedfejlődését, viselkedését hasonlították össze. Ebből annyit lehet tudni, hogy míg a kiskutyák 4-5 hetesen már mind csóváltak, a farkaskölykök szinte soha

Mire szolgál?

A faroktartás minden kutyaféle szempontjából fontos kommunikációs eszköz, például egy állatorvosi váróteremben többségben vannak a behúzott farkú kutyák. Az alacsonyan tartott farok a békesség, alárendeltség jele, ha ez csóválással is jár, azt jelzi: nem vagyok agresszív feléd, vagyis afféle fehér zászlónak is tekinthető. Emellett szolgálhat arra, hogy a kutya jelezze gazdájának: kér valamit. Bár idegenekkel is csóválnak, a kutyák akkor csóválják legtöbbet a farkukat, ha a gazdival vannak. Emellett azonban puszta érzelemkifejező eszköz is, akár az ételre, a játékukra, vagy épp valami izgalmas, pozitív helyzetre adott jelzés – az azonban teljesen bizonyos, hogy nem a stressz vagy a félelem jelzése.

Miként zajlott az evolúciója?

A farok az emlősök sokaságában a mozgáshoz szükséges, az egyensúlyban segítséget nyújtó szerv, emellett például a vérszívók elhessegetésére is kiválóan alkalmas. A kutyaféléknek azonban ezek a funkciók már nem fontosak, helyette a kommunikációban kapott szerepet a farkuk. Bár a kutyák nemétől, fajtájától és egyéniségétől is függ, mennyire gyakran csóválnak, az összes kutyaféle közt messze magasan ők vezetnek e tevékenységben: sokkal többször és sokkal többféle helyzetben csóválnak, mint a rokonaik. Azonban úgy tűnik, a csóválás valamikor a háziasítás folyamata során vált ilyen fontossá és gyakorivá náluk. Ezt a feltételezést erősíti a Beljajev-féle rókakísérlet is. A híres kísérletben rókákkal járták végig a háziasítás folyamatát jelentősen felgyorsítva úgy, hogy a rókákat pusztán a szelídségük alapján tenyésztették tovább és tovább. Néhány generáció múlva köztük is megjelent sok más, kutyára jellemző dolog mellett a farkcsóválás is.

A kutatók véleménye szerint a csóválás a barátságosság és a fogékonyság jelzésére fejlődhetett ki. Egy ezt nem kizáró vélemény az is, hogy a kutya háziasításakor a ritmikus mozgást (lásd: zene, tánc) ösztönösen kedvelő ember azokat a kutyákat tenyésztette tovább, amelyek ütemesen csóválták a farkukat. Hogy pontosan mi is az igazság, azt csak alaposan megtervezett kísérletekkel lehetne igazolni, például a kutyák vizsgálatában is használt EEG vagy MRI segítségével.