A magassághoz alkalmazkodnak

Ha mi hétköznapi, síkvidéki halandók a világ magas hegységeibe utazunk, csak kapkodjuk a levegőt, és nem pusztán a gyönyörű táj miatt. Szervezetünk a tengerszinti, illetve ahhoz közeli légnyomáson elérhető oxigénmennyiséghez szokott, ha ennél ritkább levegővel találkozunk, akklimatizálódnunk kell, és még akkor se leszünk tökéletes állapotban. Sőt hosszú távú tartózkodás során számos betegség kockázata jelentősen megnő az átlagemberekben. A határvonalat a nagyjából 2500 méteres tengerszint feletti magasság jelenti. Azonban vannak olyan népek, amelyek tagjai számára ez nem probléma, mert sok ezer év alatt alkalmazkodtak, és vígan élnek a 4000 méteres hegyekben is.

A perui Andok kecsua lakói és Tibet hegyeinek lakói közti láthatatlan kapocs az a gén, amelynek neve EPAS1. A két népcsoport olyan magashegyi környezetben él, ahol a légköri oxigén szintje alacsony, ezt pedig alkalmazkodással lehetett csak átlépni. A két különböző helyszínen, eltérő időben kialakult génváltozat különleges eset, az úgynevezett konvergens evolúció példája. Ez azt jelenti, hogy a hasonló kényszerítő körülmények hasonló változásokat eredményeztek a két csoport evolúciója során.

Számos olyan változást találtak már e két népcsoport esetében, amelyek valami módon a magashegyi életmódot segítették, vannak, amik mindkét csoportban kialakultak: például a nagyobb tüdő. Eltérés azonban, hogy míg a kecsuák vérében szokatlanul sok a hemoglobin, a tibetiek enélkül is jól elvannak, mert ők meg a meglévő hasznosításában váltak jobbá.

Az új, a Science Advances folyóiratban publikált kutatásból azonban az derült ki, hogy a kecsuák közt is van számos olyan, aki a tibetiekhez hasonló módon, a hemoglobin hasznosításában hatékonyabbak. E kecsuák és a tibetiek is az EPAS1 gén egy-egy egymásétól teljesen eltérő változatával rendelkeznek.

A történet érdekessége még az, hogy a tibetiek a saját magashegyi EPAS1 génváltozatukat a gyenyiszovai embertől örökölték, mintegy 48 ezer éves ez a génjük. A kecsuák EPAS1 génje viszont sokkal később alakult ki, csupán 10-13 ezer éve, valószínűleg emiatt lehet egyelőre még sokkal ritkább a kecsua lakosság körében, mint a tibetiek saját, ősi változata.

További érdekesség, hogy e két emberi népcsoporton kívül még egy földi élőlényben megtalálták az EPAS1 gén oxigénszegény környezethez alkalmazkodó változatát: a bojtosúszós maradványhalban.