A kisgyermekkori hasmenés hatékony kezelése

Évente mintegy félmillió 5 év alatti kisgyerek hal meg hasmenés miatti kiszáradásban, azonban valamiért az orvosok és a gyógyszertárak nem azt a módszert adják a szülőknek, amivel meg lehetne ezeket a kicsiket menteni. Egy amerikai-indiai kutatásban azt mérték fel, mi lehet ennek az oka.

A megoldást a szájon át adott orális rehidráló folyadék (ORS, magyarban néha ORF), amelyet por formájában lehet kapni, és különböző sókat, valamit glükózt tartalmaz meghatározott mennyiségben, és nemcsak az elveszített vizet és sókat pótolja, hanem csökkenti magát a hasmenést is. Ez egy kimondottan olcsó gyógymód, és a szakemberek meggyőződése, hogy életek százezreit lehetne vele megmenteni, ha minden esetben megkapná a kis beteg.

A Science folyóiratban megjelent kutatási eredményben beszámoltak azokról a különös tesztekről, amelyeket Indiában végeztek, színészek bevonásával. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mi miatt nem kapnak elegen ORS-t: vajon nem elérhető egy-egy helyszínen, vagy épp más, drágább gyógyszert próbál az orvos/gyógyszerész a szülőre tukmálni, esetleg más oka van?

Közepes méretű városokban kerestek fel a színészek magánorvosokat, illetve patikákat, és az aggódó apukát játszották el. Elmondták, hogy 1-2 napja hasmenéses beteg kisgyerekük van otthon, akinek valami gyógyszert szeretnének vinni. Számos különböző helyzetet adtak elő a színészek a több mint 2000 meglátogatott helyen, például volt, aki azt mesélte, hogy korábban már használtak ORS-t, lehet-e most is, illetve volt, aki pedig antibiotikumra hivatkozott hasonlóan. Mások pedig egyáltalában nem említettek korábbi kezelést, és volt, aki eleve kizárta, hogy megvásárolna bármit, amit ajánlanak neki, csak tanácsot szeretne kérni. A kutatók a teszteket megelőzően az érintett intézmények felét ellátták elegendő ORS-csomaggal, a másik felét nem – ezzel szerették volna kideríteni, hogy esetleg a szer hiánya okozza-e, hogy túl ritkán kapják a kisgyerekek.

Az derült ki, hogy a legfontosabb az volt, mit akart, mit sugallt az „apuka” az orvosnál vagy a patikában. Ez jóval fontosabb volt, mint az adott rendelő vagy patika készletei, illetve azok a pénzügyi ösztönzők, amelyekkel egyes szerek eladását szeretnék a gyógyszergyártók növelni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azért nem adnak a beteg kisgyerekeknek ORS-t, mert az orvosok, patikusok azt hiszik, nem azt akarják a szülők. Az eredmények szerint 6-10-szer fontosabb a páciens elégedettsége, mint a pénzügyi ösztönzők, vagy a rendelkezésre álló készletek.

Így a probléma megoldását kétféle irány is jelentheti (legjobb lenne ezeket együtt alkalmazni, valószínűleg): egyrészt a szülők felvilágosításával, másrészt az orvosok, gyógyszerészek tájékoztatásával a most feltárt összefüggésről. Arról, hogy ezek a felvilágosító-tájékoztató kampányok pontosan miféle módszerrel történjenek, azt még további vizsgálatokkal kell feltárni.