A burgonyavész eredete

A burgonyavészt okozó, petespórás gombák közé tartozó mikroba, a Phytophthora infestans nedves, hűvös időben szaporodik, és a burgonya mellett megbetegíthet más rokon növényeket is, mint például a paradicsomot. Azok a gumók, amelyek nem mennek tönkre már növekedés közben, később rothadnak el másodlagos fertőzések (baktériumok) miatt. Gyakorlatilag ezek a tulajdonságok „ideálissá” tették az írországi helyzetet a burgonyavész és az ezzel járó katasztrofális éhínség számára. Mintegy egymillióan haltak éhen az 1845-52 közti időszakban, és legalább ugyanennyien kivándoroltak az országból. A burgonyavész okaként a korabeli emberek isteni átkot, a rossz időjárást, vagy éppenséggel az írek lustaságát sejtették főként, és csak egészen kevés szakemberben fordult meg a gombabetegség ötlete.

Az Észak-Karolinai Egyetem kutatói egy frissen, a Scientific Reports folyóiratban közzé tett kutatásukban azt tárták fel, hogy végül is honnan ered a burgonyavész, és miként terjedt el a világon. Ennek mindössze annyi az oka, hogy a betegség ma is létezik, és továbbra is fenyegetést jelent a rendkívül fontos, alapvető élelmiszert adó növényünkre nézve, különösen a kis területeken gazdálkodók számára, akik nem használnak gombaölő szereket.

A kórról az első beszámolók 1843-ban az USA-ban születtek, két évvel később már az ír termést pusztította el. No de honnan eredt?? Felmerült természetesen a dél-amerikai eredet, de emellett a mexikói is – a modern genetikai vizsgálatok az Andok hegyeiben, Peru, Ecuador területén találták meg a betegség forrását.

A kutatók most szövegelemző módszerrel megkeresték, hogy a múltban mikor, hol, milyen összefüggésekben emlegették az emberek a burgonyavészt valamilyen formában. Hasonló elemzés aztán a modern kor szövegein is elvégeztek, így feltérképezve, miként terjedt el a világon a kórokozó.

A burgonyavész eredetileg az USA öt államában bukkant fel 1843-ban: New York, Delaware, Massachusetts, New Jersey és Pennsylvania, innen terjedt tovább a szomszédos területekre és Európába is. A korabeli gyanú szerint az amerikai vetőburgonya lehetett a forrás, amelyet Dél-Amerikából importáltak, az 1840-es években már a rövidebb ideig tartó gőzhajóutak során, a kor mezőgazdasági csodaszere, a perui guanó mellett. A rövidebb hajóutak lehetővé tették, hogy a kórokozó életképes maradjon, míg elért a célállomásig.
Számos hulláma volt a burgonyavésznek: az 1843-52. közti amerikai és európai hullám mellett volt egy második európai hullám 1870 körül, majd az 1940-es években. 1946-ban a kórokozó egy olyan törzse pusztított az USA-ban, ami a paradicsomot tette tönkre hatalmas területeken – szerencsére ezt nem követte az írországihoz hasonló éhínség.

A burgonyavész ma is gyakran előforduló betegség, főként a szegény országok (India, Banglades, Uganda, Niger stb.) szegény farmerei körében. Talán gyakoribb, hogy mi a paradicsomot megtámadó formájával találkozunk, vagyis nálunk inkább a paradicsomra jelent veszélyt ez a kórokozó, különösen az esősebb, hűvösebb időszakokban.