Hamisítvány a rejtélyes ősgyík

1931-ben az olasz Alpok területén bukkantak rá arra az ősmaradványra, amelyről úgy remélték, a gyíkok evolúciójának részleteit segít megvilágítani. A Tridentinosaurus antiquus nevű, mintegy 25 centis kövületen az egykori állat körvonalait és bőrének maradványait lehetett látni – azonban az új vizsgálatok feltárták, a bőrnek hitt réteg puszta festék, a test vonalát pedig úgy faragták.

Az ősmaradvány valódi rejtély volt, nem voltak biztosak a szakemberek az élőlény rendszertani besorolásában sem, és abban sem, hogy miként is válhatott kövületté. A fakó színű kőzetben sötét nyomatként megmaradt fosszíliáról úgy vélték, hogy egy, a növények esetében gyakori, ám a gerinces állatoknál meglehetősen ritka módon vált kövületté: elszenesedett. A kövület egy igen finom szemcsenagyságú, kora perm időszaki homokkő rétegből került elő, e kőzetrétegből az Alpok e részén csak elszenesedett növényi kövületeket tártak fel korábban. A maradvány körvonalai remekül látszanak, beleértve az ötujjú végtagokat is, ám egyes csontok, így például a koponya már nem. A kövület hivatalos leírása 1959-ben készült el, ám azóta se került sor részletes elemzésére, számtalan furcsasága ellenére. Azonban számtalan kutatásban említették, mint kulcsfontosságú fosszíliát.

A Corki Egyetem őslénytankutatója, Dr. Valentina Rossi vezette csoport most alapos vizsgálatoknak vetette alá a fura ősmaradványt. A kiterjedt vizsgálatok során egyrészt készítettek egy 3D modellt az ősmaradványról, másrészt ultraibolya fény, energia-diszperzív spektroszkóppal kombinált elektronmikroszkópia és további kifinomult, az összetételt feltáró műszeres mérések révén győződtek meg annak jellemzőiről. A fő kérdés az volt: a test körvonalának látszó, és ennek okán a bőr lenyomatának tűnő régió vajon valóban a kövület része-e? Miként jöhetett létre egy ilyen rendkívüli kövület?

Az ultraibolya fotózás során feltárult, hogy a maradványt egy réteg lakk fedi, ami igazából nem akkora ritkaság, hisz egy időben lakkszerű réteggel óvták az ősmaradványok felszínét. A kutatók abban reménykedtek, hogy e réteg alatt valóban kiváló állapotban találhatják majd az ősgyík bőrét és lágyszöveti maradványait. A mikroszkópos vizsgálat azonban azt mutatta, az alatta lévő réteg egyáltalában nem bőr vagy más lágyszövet. Az elszenesedett bőrnek hitt réteg egy olyan jól ismert festékanyag, amit gyakran használtak, és elégetett csontok szenes maradványából készítettek.

A vizsgálatok alapján a gyíkszerű formában kifaragott kőzetet egyszerűen befestették fekete festékkel, ezzel keltve azt a benyomást, hogy az ősmaradvány egy gyíkszerű őslény. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egész ősmaradvány hamis: például a hátulsó lábcsontok valódiak. Könnyen lehet, hogy nem is szándékos hamisítás zajlott, csupán valaki (nem tudni, hogy kicsoda) megpróbálhatta kibontani a kőzetet ott, ahol további csontokat sejtett, s ennek hatására alakult ki a határozott gyíkszerű körvonal, amelyet azután befestett, talán csak díszítési céllal. Könnyen lehet azonban az is, hogy szándékos hamisítás történt, egy meglévő, valódi csontmaradvány felhasználásával. Az azonban bizonyos, hogy az ősmaradvány besorolását, vagyis azt, hogy ősi gyíkról van szó, érdemes kétségbe vonni.

Egy ilyen rejtett kövületről még lehet 3D képalkotó eljárással (a kőzet vastagságától függően egyszerűbb CT-vel, vagy a bonyolultabb és jóval drágább szinktotron-vizsgálattal) sokkal többet is megtudni, remélhetőleg valamikor sor kerülhet ezekre. Az így leleplezett rejtélyes részletek alapján tisztázható is lesz majd a helyzete, rendszertani besorolása. Nem volna rossz az se, ha az eredeti lelőhelyén körülnéznének még a szakemberek, hátha más, használható és minden szempontból valódi ősmaradványra lehet még rábukkanni.