Vicces majmok

Az ember kisgyerekei már akár 8 hónapos korban is játékosan ugrathatnak másokat, például úgy tesznek, mintha oda akarnának adni valami tárgyat, majd visszahúzzák azt – szélesen vigyorogva. Ez a jelenség nem igényli a nyelv ismeretét, meglétét, így feltételezhető, hogy nemcsak az emberben van meg e képesség. A Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet szakembere és kollégái közös munkában négy emberszabású majom esetében sikerrel tárták fel a humoros ugratásokat. Ez azt is jelenti, hogy az ugratás már legalább 13 millió éve kialakult közös őseink közt.

A játékos ugratásokat a viccelődés előszobájának tartják. A négy emberszabású (csimpánz, bonobó, gorilla, orangután) esetében rendelkezésre állnak azok a képességek, amelyek az ugratásokhoz kellenek: játékos társas érintkezés, nevetés, mások elvárásainak megértése. A kutatók a majmok közti olyan spontán társas interakciókat elemezték, amelyek játékosak, kissé cukkolók vagy provokálók voltak. E folyamatok közepette megfigyelték az ugratásokat, az ugratást elkövetők mozdulatait, arckifejezéseiket, valamint azt is, hogy az ugratás tárgya ezekre miként reagált. Azt is feltárták, hogy mindezek a tevékenységek szándékosan egy meghatározott társ felé irányultak-e, hogy ismétlődött vagy erősebbé vált-e az ugratás, illetve azt, hogy az ugratást végrehajtó vajon várt-e valamiféle válaszreakciót cukkolt társától.

Mind a négy emberszabású esetében beigazolódott: szándékosan ugratják egymást provokatív viselkedésükkel és az ezt gyakran kísérő játékossággal. „Gyakori volt, hogy a provokáló a társa látóterének közepénél egy tárgyat vagy testrészt mozgatott, megcsapkodta vagy megböködte társát, közelről az arcukba bámult, megakasztotta annak mozdulatsorát, meghúzta a szőrét, vagy más olyan dolgot művelt, amit rendkívül nehéz volna figyelmen kívül hagyni” – mondta el Erica Cartmill, a kutatás rangidős szerzője.

Az ugratás, cukkolás abban különbözött a játéktól, hogy az esetek elsöprő többségében egyoldalú volt, és nem mutatták közben az emberi mosolynak megfelelő, játékot kifejező arcvonásukat. A viselkedés helyzete hasonló az ember effajta viselkedéséhez, a provokatív mozdulatokat követően elvárják az ugratott társuk reakcióját, lesik annak arcát, s gyakori, hogy többször megismétlik a cukkoló mozdulatokat, mindezt nyugodt helyzetekben. A kutatók megjegyezték, hogy olyan terepi kutatók, mint Jane Goodall már réges-régen feljegyeztek efféle viselkedéseket, azonban most először összesítették és elemezték ezeket azonos szempontok alapján. Evolúciós szempontból nagyon hasonló ez a viselkedés a négy emberszabású majom és az embergyerekek esetében. Ez pedig azt jelzi, hogy a szükséges kognitív képességek már a 13 millió éve élt közös ősben is megvoltak.