A madarak már a dinók korában is sokfélék lehettek
A közvélekedés szerint a madarak mai sokféleségét a dinók 66 millió évvel ezelőtti kihalásának köszönhetjük, egy új kutatás azonban cáfolta ezt.
Egy kínai vezetésű, sokféle tudományág képviselőiből álló nemzetközi kutatócsoport a PNAS folyóiratban közzé tett eredmények szerint arra jutott, hogy a madarak már jóval a dinók kihalása előtt elindultak a mai sokféleséghez vezető útjukon.
Jelenleg mintegy 10 ezer madárfaj él, bolygónk gyakorlatilag minden zugában megtalálhatók, számtalan méretben, alakban, színben és életmódban. A kolibritól az albatroszon és a pingvinen át a struccig az bennük a közös, hogy az elődeik túlélték a nem madár dinók végzetét jelentő kisbolygó-becsapódást, 66 millió évvel ezelőtt. Az őslénykutatók sokáig úgy vélték, hogy ez a katasztrófa tette lehetővé, hogy a madarak modern kori sokfélesége kialakulhasson, a kihalást követően felszabadult ökológiai fülkék révén felgyorsítva a fajok képződését. Azonban az új kutatás azt mutatta ki, hogy szó sincs erről, a madarak evolúciójára nem sok hatása volt a becsapódásnak.
A kutatók a madarakat széles körben képviselő 124 ma élő faj genetikai adatai, illetve 19 már kihalt faj létezésének koradatai alapján tárták fel evolúciós múltjukat és a családfájukat, számítógépes modellezés útján. A madarak családfájának különböző ágai a régmúltban sorra elkülönültek, és ennek a genetikai nyomai alapján következtettek vissza az elkülönülés idejére. Ehhez azt kell számításba venni, hogy milyen gyakorisággal jönnek létre bizonyos genetikai mutációk, ez gyakorlatilag a molekuláris óra.
A récék és tyúkfélék, illetve struccféle futómadarak kivételével a mai madarak 95 százaléka a Neoaves csoportba tartozik, ezek közös őse mintegy 130 millió éve élt. Már ekkor elkezdett gyarapodni a sokféleségük, vagyis már igen sokkal a becsapódást megelőzően. Mivel a virágos növények, s ezekkel párhuzamosan a rovarok evolúciója a kréta időszak elejétől rákapcsolt, feltehetően a madarak evolúciója ezt követhette, s emiatt növekedhettek egyenletes tempóban.
A kutatási eredményt persze kétségek is övezik: hol vannak a madárkövületek a kréta időszakból, ha valóban olyan gazdag lehetett már a korabeli madárvilág? Azt érdemes tudni, hogy a madarak különleges csontozatúak, a könnyített szerkezet a repülés miatt alakult ki köreikben, ez azonban extra módon megnehezíti a csontok kövületté válását. A kövületek hiánya vezetett el ahhoz az elmélethez, hogy csak a kréta végi kihalást követően gyarapodott a madarak sokfélesége. A most elvégzett számítások hibalehetőségét az rejti magában, hogy a felhasznált molekuláris óra milyen tempóban ketyeg. Ha ez eltér a feltételezettől, akkor a belőle levont következtetés se lehet helyes.
Számos kérdés van még, és valószínűleg addig nem fognak az őslénykutatók megnyugodni, míg kövületekkel nem támasztják alá a mostani kutatás eredményét.