Erdősítés ész nélkül?

Az erdők telepítése sok esetben nem jelent megoldást se a klímaproblémánkra, se pedig az elrabolt természetes élőhelyeket nem pótolja, valamiért mégis túlzottan ragaszkodunk hozzá. Számos program igyekszik anyagi támogatást nyújtani az erdősítéshez, és ezek gyakran nem igazán jól végiggondolt programok, és sokszor inkább erőlködést, mint erdősítést jelentenek.

A Liverpooli Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport a Science folyóiratban arról számolt be, hogy Afrika-szerte hatalmas területeket fenyeget az erdősítés annak ellenére, hogy az adott helyek sosem voltak erdők, és nem is alkalmasak rá. Az Afrikai Erdő Helyreállítási Kezdeményezés, az AFR100 tervei szerint 2030-ra 100 millió hektár (1 millió négyzetkilométer, kb. hazánk területének 11-szerese) erdőt telepítenének. Ez ugyan csak Afrikára vonatkozó program, ám világszerte számos hasonló indult el, feltételezhetően hasonló körülmények közepette.

A vizsgálatok feltárták, hogy a kiválasztott terület több mint 60 százaléka (kb. Franciaország méretű terület) hibás elgondolást jelent, olyan helyre akarnak erdőt ültetni, ahol erre nincs szükség. Számos olyan területet is azonosítottak a beültetésre szánt régiókban, amelyek füves térségek, szavannák, így egészen más szerepük van az élővilágban, mint egy erdőnek. Épp ez jelenti a legnagyobb problémát a programban, hiszen így a szavanna élővilágától vennék el a számukra létfontosságú területet. Az orrszarvú vagy a gnú nem fog erdei állattá válni csak azért, mert befásítják az élőhelyét, hanem egészen egyszerűen eltűnik a területről (vagy elvándorol, vagy kihal).

„Az ökoszisztémák helyreállítása szükséges és fontos dolog, de ezt oly módon kell elvégezni, hogy minden egyes adott rendszer számára megfelelő legyen. Erdővé minősített nem erdős területek, így a szavannák is bekerültek e rendszerbe, és emiatt erdősítés várhat rájuk. Sürgős szükség lenne a felülvizsgálatra, hogy a szavannát ne keverjék össze az erdőkkel, mivel a faültetéssel ott megbontanák a füves terület egységét és veszélyeztetnék annak fennmaradását” – magyarázta Kate Parr ökológus, a kutatás vezetője. A kutató úgy véli, még épp időben vagyunk e felülvizsgálathoz, így megúszható a helytelen „helyreállítás”. Világszerte számos helyen minősítettek erdőnek nem erdős területeket, ahol az erdősítés súlyos tévedés lenne, nem pedig élőhely-helyreállítás.

A faültetést szinte kényszeresen hajszoló projektek világszerte hasonló tévedésekkel indultak be, számos füves térséget fenyeget a fásítás például Indiában vagy Brazíliában is. Ezek erdővé változtatása egyrészt egyáltalában nem biztos, hogy sikerül, de ha mégis, akkor sokkal nagyobb ökológiai és társadalmi kárt okoz, mint amennyit a szénmegkötés révén haszonként el lehetne könyvelni.

Az erdőtelepítések egy része helyett sokkal de sokkal fontosabb volna megóvni a még meglévő erdőket a pusztulástól, hiszen az erdő nem attól erdő, hogy fák sorakoznak egymás mellett, itt egy komplex életközösségről van szó. Ez egy régóta erdőként működő területen nagyon érzékeny egyensúlyi állapotot jelent, amit nem lehet faültetéssel egy csapásra létrehozni, hanem általában sok ezer év természetes folyamataiból következik.