Megjósolni a jelent

A teniszlabda akár 180 kilométer per óra sebességgel is közeledhet felénk, agyunknak nagyjából 80 ezredmásodperc kell ahhoz, hogy megállapítsa a labda helyét, ám ezen idő alatt a labda már megtett újabb 4 métert – valahogy mégis sikerül eltalálni. No de mégis miként?
A Queenslandi Műszaki Egyetem számolt be a Neuroscience and Biobehavioural Reviews folyóiratban publikált kutatási eredményben arról, hogy mi zajlik a fejünkben, miközben agyunk megjósolja a jelent. Mintegy 30 év neurológiai kutatásai kellettek ahhoz, hogy kiderüljön, miként képes agyunk a saját folyamatai okozta késlekedést ellensúlyozni.

Embertársaink egy csoportja különlegesen rövid reakcióidővel rendelkezik, ilyenek az élsportolók, vagy épp a videójátékokat sportszerűen űzők. Ha az ő agyműködésüket megértjük, akkor közelebb kerülünk ahhoz is, hogy átlássuk, mi miatt késlekedik többet például az idősödő sofőrök agya. Dr. William Turner és kutatótársai az úgynevezett prediktív mozgás extrapolációt vizsgálták, vagyis azt, hogy a tárgy múltbéli mozgása alapján miként képes annak jelenbéli helyzetét kikövetkeztetni az agy. „E folyamatok teszik lehetővé, hogy az agy ne a tárgy múltbéli helyét jelezze, hanem a valószínűsíthető jelenlegit” – mondta a kutató.

Mindez már a retinán elkezdődik, vagyis még mielőtt a látvány keltette elektromos jel elhagyná a szemünket, már beindul az előrejelző folyamat. Mivel a retina egyoldalúan küld jeleket az agyba, nem kap visszajelzést onnan, ez azt jelenti, hogy ez a kiterjesztő mechanizmus „be van égetve” a retinánkba. Dr. Turner elmondta, hogy amikor egy tárgy elmozdul a szemünk előtt, az olyan aktivitást indít el, amit a hajó orrhullámához lehet hasonlítani. Ezt a hullámot aztán az idegi kiterjesztő mechanizmusok és a jel átadásában részt vevő neuronok formálják, a tárgy helyét „előretolják” annak pályája további pontjára, ennek köszönhetően tudjuk, hogy hol van a gyorsan mozgó tárgy valós időben.

Számos kérdés van még, például a reakcióidők életkorral együttes változásával kapcsolatban. Az is kérdéses, hogy vajon lehet-e edzéssel javítani ezen, vagy mindenkinek veleszületett sajátossága, hogy mennyire képes egy mozgó tárgy helyét előrejelezni.