Attenborough fura madara volt az első fogatlan madár

A Field Museum számolt be arról, a Cretaceous Research folyóiratan bemutatott felfedezésről, amelyben az Imparavis attenboroughi nevű fogatlan ősi madárról írtak. E faj, Sir David Attenborough tiszteletére „Attenborough fura madara” nevet kapta a felfedezőktől. Az állat a kréta időszakban, 120-130 millió éve élt a mai Kína területén, és ez az első, már fogmentes csőrű ősmadár.

„Nagy megtiszteltetés, ha az ember nevét megkapja egy ősmaradvány, különösen akkor, ha az ilyen látványos és fontos. Úgy tűnik, összetettebb a madarak múltja, mint tudtuk” – mondta el a felfedezés kapcsán Sir David Attenborough.

A „fura madár” az Enantiornithines csoport tagja volt, ez egykor a madarak legnépesebb csoportja volt, ám e csoport kihalt a többi dinoszaurusszal együtt. Egyelőre nem világos, hogy miért haltak ki ők, és minek köszönhette a fennmaradásukat a másik ág, az Ornithuromorpha tagjai, amely a ma élő madarakhoz elvezetett.

„Ha tennénk egy sétát Északkelet-Kína 120 millió évvel ezelőtti területén, láthattunk volna vörösbegyre vagy kardinálispintyre hasonlító madarakat, ám amint kitátották volna a csőrüket, kiderült volna, hogy fogaik vannak, ha meg a szárnyukat emelték volna fel, láthattuk volna a kicsiny ujjakat rajtuk” – magyarázta Alex Clark, a kutatás egyik résztvevője.

Azonban Attenborough fura madara megtörte ezt a trendet. Eddig úgy véltük, a legkorábbi fogatlan madarak kb. 72 millió éve jelentek meg, a most felfedezett faj viszont ezt vagy 50 millió évvel megelőzte.

New toothless enantiornithean Imparavis attenboroughi: https://t.co/gmmzxh3jHU Chiappeavis is also reinterpreted as toothless. #dinosaurs pic.twitter.com/BSHogPNhrh

— Alberta Claw (@albertonykus) February 27, 2024

A felfedezés egy amatőr kövületvadásznak köszönhető, aki a leletét a helyi természettudományi múzeumnak adta, majd néhány évvel később feltűnt, hogy valami furcsa a kövületen. A madár felkarcsontja volt olyan, amilyet eddig csak a jóval később élt madarak esetében láttak, s ezt követően a részletes vizsgálatok során derült ki, hogy eddig ismeretlen fajról van szó. A szokatlan szárnycsontoknak köszönhetően a madár extra erős szárnycsapásokkal repülhetett. Clark a ma élő lundákhoz és lummákhoz hasonlította az ősmadarat – e mai tengeri madarak igen gyors és erőteljes szárnycsapásokkal rendelkeznek. Hasonló még a fácán és a fürj is például, amely képes helyből szinte függőlegesen felszállni, ha veszélyt észlel.

Az Imparavis attenboroughi tulajdonságainak összességéből a kutatók úgy vélik, a mai vörösbegyhez hasonló képességekkel rendelkezhetett.  (Feltehetően azonban ez alatt az amerikai „vörösbegy”, vagyis a vándorrigó értendő, a fura madár kb. rigó méretű volt ugyanis, és szokatlan volna, ha az amerikai szerzők az európai vörösbegyhez hasonlították volna az ősmadarat.) Valószínűleg a fák lombjai közt élt, de lejárhatott a talajra élelmet keresgélni. Könnyen lehet, hogy a fogatlansága valamiféle egyedi étrend következménye volt – bár a mai fogatlan madaraknál ez a tulajdonság nem meghatározó, hisz rengeteg különféle dolgot esznek madaraink a magvaktól a döghúsig. 

A közzé tett tanulmányban egy másik ősi madár esetében is tisztázták, hogy szintén fog nélküli volt a csőre, ezzel úgy tűnik, annyira nem is volt rendkívüli, hogy már e korai időszakban létezett fogatlan csőr.

Clark a névadás kapcsán elmondta: „Valószínűleg sose lettem volna természettudós, ha nincs Sir David Attenborough a számos dokumentumfilmjével.” A kutatók megjegyezték, a világhírű brit természettudós nemcsak az élővilág bemutatásában jeleskedik, hanem abban is, hogy felhívja a figyelmünket arra a kihalási hullámra, amely az emberi okból bekövetkező klímaváltozás és természetpusztítás eredménye.