A labrador mindig éhes
A labradorok egy része egy génmutáció következtében mindig éhes, ráadásul lassabb az anyagcseréjük is, és ezek a kutyák sajnos az elhízásra is hajlamosak.
Ki tud ellenállni egy labrador finom falatokért könyörgő tekintetének? Nem sokan, pedig egyes labradorok esetében muszáj lenne. A Cambridge-i Egyetem számolt be a közkedvelt labradorokat érintő kutatásról, amely feltárta, miért gömbölyödnek ki egyes kutyák, és mit lehet ez ellen tenni.
A labradorok mintegy negyedét, és a simaszőrű retrieverek kétharmadát érintő mutáció a POMC nevű génben azt eredményezi, hogy a kutyus az étkezések közt állandóan éhes lesz, holott nem szükséges több eleség nekik ahhoz, hogy jóllakjanak. Az extra éhségérzet mellett ezek a kutyák ráadásul nyugalmi helyzetben 25 százalékkal kevesebb energiát égetnek el, emiatt pedig még inkább keveset kellene enniük.
„Minden labrador és simaszőrű retriever tulajdonosnak figyelnie kell az élelem iránt erősen motivált kutyáik táplálására ahhoz, hogy egészséges testalkatukat megőrizhessék. Azonban a génmutációt hordozó kutyák dupla kihívással szembesülnek, nemcsak többet akarnak enni, de kevesebb kalóriára is van szükségük, mert kevesebbet égetnek el” – mondta Dr. Eleanor Raffan, a kutatás vezetője. A vizsgálatok feltárták, hogy e génmutáció átalakítja az agy egyes útvonalait, amelyek a testtömeg szabályozásában részt vesznek. A mutáció hatására olyan jelet kap a kutya agya, mintha a kutya éhezne, ez pedig azt eredményezi, hogy több élelmet kíván az állat, s egyúttal a szervezetet energiatakarékos üzemmódra is kapcsolja akkor is, ha ez szükségtelen.
„Nehéz ezeket a kutyákat karcsún tartani, de nem teljesen lehetetlen” – tette hozzá a kutató. Azt javasolják a szakemberek, hogy a gazdi inkább több kis adagra ossza el a kutyus napi eleségét, és igyekezzen elnyújtani az étkezéseket például a feladatmegoldós etetőkkel, vagy a kertben szanaszét kirakott élelemmel.
A kutatások során 87 labradorral végeztek vizsgálatokat, akik vagy egészséges testtömegűek, vagy csak enyhén elhízottak voltak. Először letesztelték, hogy amennyiben 20 percenként kapnak enni a kutyusok, mennyit esznek. Ebből kiderült, hogy a POMC génmutációt hordozók se ettek többet egyszerre, vagyis ugyanannyi ételtől jóllaktak. A tesztek közt szerepelt a „virslis doboz” teszt is, amelynek során a kutyák reggelijét követően pont 3 órával egy áttetsző, és az illatokat is átengedő lyukacsos dobozba csukott virslit kaptak, és a kutatók megfigyelték, mit csinálnak ezzel a kutyák.
Kiderült, hogy a mutációt hordozó kutyusok sokkal többet küszködtek a virsli megszerzéséért, sokkal motiváltabbak voltak, mint a mutációt nem hordozó társaik. Ez azt jelezte a kutatóknak, hogy ezek az ebek valóban éhesebbek is ilyenkor. A kalóriafelhasználásukat éjjeli alvás során mérték meg egy speciális kamrában, ami a kilélegzett gázokat vizsgálta – ebből lehet a szervezet energiafelhasználására következtetni, ez esetben ez árulta el, hogy 25 százalékkal kevesebb kalóriát égetnek el.