A kakaó útja

A kakaóról tudjuk, hogy dél-amerikai, ám a pontos részletek nem világosak arról, hogy a mintegy 5000 éve termesztésbe vont fa honnan hová terjedt. Egy újonnan, a Scientific Reports folyóiratban közzé tett kutatási eredmény arról számolt be, hogy az Amazonas medencéjéből, az Ecuador és Kolumbia határvidékén lévő régióból indulva juthatott el Dél- és Közép-Amerika különféle tájaira a kakaófa.

A kakaó, az istenek eledele – legalábbis a tudományos neve, a Theobroma ezt jelenti – szent növény, amelyet nemcsak rituális élelemként, de pénzként is használtak a dél- és közép-amerikai kultúrákban. A kutatócsoport most kerámiaedényekben maradt szerves nyomok elemzéséből tárta fel a kakaófa útját, a maradványok genetikai nyomait állították a tudomány szolgálatába. Ezekből feltárult, hogy mely kakaóváltozatokat lehet megkülönböztetni a génjeik alapján, és melyek hol születhettek meg a nemesítési munkáknak köszönhetően. A legízletesebb kakaófajta, a Criollo közép-amerikai változat, ami a jó íze miatt olyannyira elterjedt, hogy sokáig úgy hitték miatta, maga a kakaófa is közép-amerikai.

A kutatók 352 olyan kerámiaedényt vizsgáltak meg, amelyek kora 5900-400 évvel ezelőttre datálható, ezek 19 indián kultúrához tartoztak, Perutól Mexikóig. Az edények falába ivódott szerves maradványokban megkeresték a kakaóban meglévő alkaloidokat (teobromin, teofillin, koffein), ezek együttes jelenléte volt a bizonyíték arra, hogy valóban kakaót tartottak egykor az edényben. 157 edényben volt megfelelő minőségű a maradvány ahhoz, hogy abból a régi DNS mintákat kivonják és elemezzék. Emellett 76 mai kakaóváltozat összehasonlító génelemzését végezték el, amelyek segítségével sikerült felvázolni ezekben az ősi edényekben talált kakaófajták helyzetét. Ebből derült ki, hogy miként változott és terjedt a kakaó.

A háziasítását követően, legalább 5000 éve, a csendes-óceáni partvidéken termesztették igen intenzíven a kakaót, ekkor még nagy genetikai változatosság uralta az egyazon helyszínen termesztett fajtákat. Ez azt jelentette, hogy ekkor még az egymástól genetikailag jól elkülönülő változatokat együtt tartották. Amazónia perui részérők származó kakaóváltozatokat találtak Ecuador valdiviai partvidéki részén, ez a két régió közti kereskedelmi kapcsolatra utal. A perui változatokat azonban még Kolumbia karibi partvidékén is kimutatták a kutatók, az ottani kerámiaedényekben. Mindezek azt jelentik, hogy az országokon átívelő kereskedelem és az egyes helyszínek környezetéhez való alkalmazkodás jellemezte a kakaó terjedését, terjesztését és nemesítését.

Azzal, ha mindezeket a múltbéli lépéseket megismerjük, a kakaóra leselkedő modern kori veszélyekkel szemben, például a klímaváltozás hatásait is, jobban tudunk majd védekezni. A Criollo fajta például a legszűkebb génkészletű, és valószínűleg igen ősi változat, amelyet nemcsak Közép-Amerika népei termesztettek, hanem a mai Brazília és Ecuador területén is népszerű volt.

A kakaó bizonyosan a nagy távolságú kereskedelmi útvonalaknak köszönhette az elterjedését, és ma is számos helyen nagy a gazdasági jelentősége.